Az amerikai művész 1935-ben született, és leginkább a pop stilushoz szokták sorolni, a 60-as években futott be. Most viszont a Pompidou-nak ajándékozott egy csomó művet, igy külön kiállitáson emlékeznek meg róla. Különben ez nem jelent megvesztegetést: nagyjából a fél világ odaajándékozná a művét ingyen a Pompidou-nak, hogy elmondhassa, hogy van ott egy műve, úgyhogy ez az ajándékozás nem azt jelenti, hogy egy névtelen nimand próbálkozik.. Ellenkezőleg. Jim Dine-nak különben Bécsben az Albertinában volt legutóbb kiállitása.
Ahogy belépünk, rögtön egy hangulatos terembe kerülünk. A szöveg nem csak látványelem, bár annak is elég menő. Ugyebár a 60-as években járunk, Kerouac és Ginsberg korában. A szöveg nagyobb része amúgy elmaszatolt, de olvasható, mintha csak nem tartaná már annyira fontosnak, vagy ki akarta törölni, de félúton már nem volt olyan fontos..Amúgy Jim az installációiról hires, és nem véletlenül. Szerkezetei ötletesek, időnként még azt is értjük, honnan valók, de mégis érdekesek.
Miniszobrokkal turbózza fel az amúgy hétköznapi tárgyakat, melyeket ivókútból, rotációs kapából, vagy lapátból alakit át.
Festészete szintén rendhagyó. Egyik kedvenc képem tőle a vőlegény és menyasszony, egy holló és egy fehér nagyon tollas madár egymásmellettisége. Hát nem éppen keresztényi értelmezés, de ettől jó, és igy elég szépen rimel mondjuk Kerouac-ra, aki szintén nem akart elköteleződni. Csak az a boogie ott a lábban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése