2018. április 8., vasárnap

Hogy mondjuk helyesen?

Időről időre fellángol a vita, hogy egy Magyarországon született, de mondjuk Franciaországban élő művészt hogy is nevezzünk. Egy régóta Párizsban élő, amúgy Pesten született, de ma már francia állampolgár azt mesélte nekem, hogy csinálhat bármit, ő sosem lehet francia. Hiszen nem abban az országban született, mindig számontartják, hogy ő idegen. Ezzel kicsit szembeszálltam, hiszen mondjuk Brassai sokkal inkább francia, sőt maguk a francia források is igy emlitik, és csak az életrajzában jelenik meg, hogy egyébként Brassóban született (ami megint komplikáció, hiszen az ma Románia, de Brassai születésekor magyar terület volt). Ugyanigy Hantai Simon is francia, már csak azért is, mert amikor elhagyta az országot, az egyirányú út volt, nem jött vissza, soha nem tartotta a kapcsolatot itthoniakkal.
Van viszont egy könyv - Dictionnaire dés étrangers qui ont fait la france - hát nem túl kedvesen idegenek, akik a franciáknál futottak be cimen fut, és tele van olyan franciákkal, akik persze nem ott születtek, de identitásukhoz nemigen férhet kétség. Ott van pl. Kundera. Ő a cseheknél született, de sokszor kijelentette már, hogy ő bizony francia, és nem is hajlandó csehül megszólalni. És itt rögtön el is vágnám a vitát azzal, hogyha valaki egyértelműen deklarálja, hogy ő francia, akkor azt szerintem rá kéne hagyni. Ha ő annak - vagy magyarnak, csehnek, bárminek- érzi magát, és mint pl. Kunderánál is látjuk, hogy semmi kapcsolata a csehekkel, akkor az eldőlt.
Sokan vannak, akiknél talán ez nem annyira egyértelmű. Mondjuk kint él már jó ideje, de időnként visszalátogat, tartja a kapcsolatot, mittudomén, magyar könyveket olvas, akkor ott meg lehet kérdezni tőle, hogy minek tartja magát. Mert hiszen én Pesten is tarthatom magam franciának, aki csak kényszerből szólal meg magyarul, de Párizsban is tarthatom magam magyarnak, aki éppen kint él.
Az Art Paris művészeti vásáron mindenesetre Riegl Juditot franciának irták ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése