Mi lesz itt 2018-ban?

Semmi jó. Nem lehet büntetlenül bezárni múzeumokat, einstandolni intézményeket, művészeti akadémiázni. Ha mást nem is, azt biztosan mindenki megtanulta tavaly, hogy a művészet is csak egy érdektelen állami biznisz: akit megválasztanak, az kapja a zsiros pénzeket, mindenki más mehet amerre lát, de az biztos, hogy kiállitásra be nem tenné a lábát se egyik, se másik. Én is igy vagyok ezzel: a Műcsarnokban azóta nem voltam, hogy az mma betette a lábát: mégha lenne is ott ideológiailag nem eltéritett kiállitás, nem vállalom a mellébeszélés kockázatát. A művészet őszinte: lehet sértő, szomorú, de ha elkezdjük az alapján megitélni, hogy mi magyar, vagy keresztény, akkor ott vége a dalnak. Semmi sem értékes pusztán attól, mert magyar. És azt is sokan leirták már, hogy annyi pénzből valódi eredményeket is el lehetne érni. Pl. ha már fizetést adnak, akkor miért nem kell képeket leadni? Na mindegy.
A legnagyobb baj kétségtelenül a bécsi Collegikum Hungarikum-nál történtek voltak. Mégpedig az, hogy az igazgatónő utólag, a megnyitó előtt órákkal cenzúrázott egy képet. Ilyet nem csinálunk Putyintól nyugatra. És olyat se, hogy Székesfehérváron letagadnak egy Aba-Novák kiállitást (!!) csak azért, mert a téma szakértője nem fideszes. Először a kész kiállitás megnyitóját akarták átrakni egy héttel, aztán közölték, nincs teremőr, aztán megnyitották, de a leszervezett reklámokat lefújták. Aba-Novák, mint szoclib? Te jó ég!
Szóval nincs miért mosolyogni. Százszor leirtam már, hogy életmű-összegző kiállitásokat kellene szervezni, ezret, mert gyakorlatilag a művek a fióknak készülnek, és olyan emberek, mint Nádler, Bak, alig jutnak szóhoz. A nagyközönségnek kellene kiállitásokat csinálni, mert műélvező csak az lesz, akinek valaki elmondja, elmeséli, elmutogatja, hogy ebben mi a poén. Mert nem az, hogy ott állok a kriksz-kraksz előtt, és akkor én most mély kultúraélvező vagyok.
Folytathatnám még, de elég lesz. Nagyon mélyre kerültünk, és nincs semmi jele annak, hogy ne ásnánk tovább magunknak a gödröt.