Gazdálkodj okosan a Ludwigban

Még utolsó pillanatban elcsiptem a kiállitást. Ez egy csoportos tárlat a gazdaság és a művészet kapcsolatáról. Vagyis olyan műveket látunk, amik valamilyen módon a pénzről szólnak. A Borsos Lőrinc kép, amin 789000 ft látható, és sajnos a kiállitáson csak ennyit, vagyis semmit sem tudunk meg róla, valójában arról szól, hogy a művészpáros ezzel a festménnyel kivánta kifizetni a diákhitelét. És mivel ez 2008 előtt történt, sikerrel is jártak: a megnyitó egyik attrakciója volt a kép eladása, és valóban volt is valaki, aki kifizette ezt az összeget érte.
A többi alkotás közül is sok ismerős van. A leghiresebb Nagy Kriszta Tereskova X-t képe, a kortárs festőművész vagyok, amin alsóneműben látható a festőnő. Ezerszer látott és kibeszélt mű, mégis jogosan van itt és a szomorú az, hogy még mindig aktuális. Más képek viszont nem annyira érdekesek vagy fontosak, ha ragaszkodunk a témához, eléggé ötletszerű a kirakott képek mondjuk harmada.
Engem az is zavart, hogy mint a Borsos Lőrinc képnél már emlitettem, nincsenek magyarázó szövegek,  még akkor se, ha amúgy az adott alkotásnak igencsak kellene. Talán nem tiszta a kurátori koncepció? Vagy ne beszélgessünk a képekről?

Tényleg nem akarom bántani a kiállitást, meg hát én pl. ezerszer is szivesen megnézem a kirakott képek mondjuk felét, viszont azt se gondolom, hogy ne lehetett volna ezerszer jobb a kiállitás. Azért a témára igy is adok egy pluszpontot.

Egy érdekes cikk

Eperjesi Ágnes továbbvitte a feminizmus témakörét cikkében, és immár arra keresi a választ, hogy miért van az, hogy az emberek (a nők is!) jóval több férfit jelölnek meg, mint érdekes művészt. Ehhez az Újművészet újság éves értékelő cikkeit vette kiindulási alapnak, melyben a megkérdezettek minden évben felsorolhatnak művészeket, akik szerintük nagy durranások voltak az elmúlt évben. Érdekes -vagyis sejthető- okokból jóval több a férfi emlités.
Szerintem felesleges mély elemzést tartanom. A művészet (is) egy olyan szakma, ahol a férfiak jobban előtérben vannak. Picasso-t mindenki ismeri, Francoise Gilot-ot nem. Damien Hirst ismert, a Guerilla Girls nem. A Tate vagy bármely múzeum kiállitási programját követve elég egyértelmű, hogy nők igen ritkán kerülhetnek be a kiállitótermekbe.
Ettől még a cikk jó, viszont nagyon nehéz lenne bármit mondanom, ami megváltoztatná ezt. Talán ha a lányok nem törődnének bele ebbe a helyzetbe, talán ha a közvélemény elkezdene ezzel tényleg komolyabban foglalkozni.. Talán... 
https://artportal.hu/magazin/nemek-es-preferenciak/

Lefújtam

Volt egy ötletem korában: össze kéne szedni a Magyarországról kivándorolt festők helyszineit, és most leginkább Franciaországra gondolok, hogy hol alkottak, mit értek el, satöbbi. Cserba Júlia könyve nagyszerű alap ehhez, de persze további forrásokra is szükség van. Az 1900-as évektől rengeteg képzőművész megfordult a franciáknál, és sokan ott teremtettek egzisztenciát. Bár a két világháborúnál még üldözték a külföldieket, 56 kapcsán befogadták a magyarokat. És persze azóta is. Érdekes és főleg hosszú az a lista, hogy ki mindenki maradt kint.
Azt nem értem, hogy itthon ez egyáltalán senkit sem érdekel. Rengeteg művész kimegy, de ez azt jelenti általában, hogy itthon elfelejtik, kivétel mondjuk Riegl Judit. De ők ugyanúgy lehetnének a magyar kultúra része is, ha valaha, valaki venné a fáradságot, és beszélne ezekkel az emberekkel. Rengetegen meghaltak kint úgy, hogy a műtermük nem volt archiválva, a műveik szétszóródtak vagy épp a kukában végezték. Ez miért jó?
És miért nem érdekel senkit ez?

Életjáradék a semmiért

Jó kis vita alakult ki az És-ben, miután az mma havi 130000 forintot fizet azoknak, akiknek bármilyen állam által adott dijuk van és elmúltak 65 évesek. Afféle nyugdijkiegészités ez, persze nyilvánvaló, hogy azért adják, hogy rájuk szavazzanak. És persze a kérelem módja is tipikus, vagyis nem a nyugdijfolyósitó adja, hanem az mma, személyesen. Oda is kell beadni a kérelmet, amit elvileg nem birálhatnak el, meg kell adniuk,, dehát láttunk már ilyet.
Namost nyilván az is van, hogy pl. az irók, festők, szobrászok nem kapnak amúgy nyugdijat, hiszen mit is fizettek be az államnak? Ez nem az a szakma.. Egy tipikus festő mondjuk kötődhet egy galériához, és akkor onnan kaphat pénzt, de aki nem tartozik menő galériához, az végképp csak személyes eladásban bizhat, ami viszont úgyis zsebbe megy. Vagy elmehet óránként 800 ft-ért restaurálni a Szépművészetit..Kering erről egy fotó a neten, hogy restaurátort (festődiplomásat) keresnek ennyiért, a Mekiben talán jobban fizetnek..
Namost a lényeg az, hogy havi százezerért az ember hajlamos kitölteni egy papirt meg még akár a gyűlölt mma-val is szóba áll..De csakugyan ennyiről van szó? Nem azt várják, hogy a pénzért cserébe illik nem kritizálni az intézményt?
Megmondom mi a baj. Filozofálhat az És-ben akárki arról, hogy csak egy papirt kell beadni, meg arról is, hogy de személyesen kerül pokolra mindenki, aki kéri a pénzt, és mindkettőnek igaza is van. De az egész problémakör abszolút érdektelen. Nézzük inkább a fontos dolgokat:
- gyakorlatilag régóta nincsenek érdemi kiállitások se magyar, se külföldi művészektől. Mivel nincsenek érdemi kiállitások, igy nézők sincsenek, hiszen ki nézne érdektelen műveket?
- aki tudott, már rég külföldre ment, Ackermann Ritától Németh hajnalon át Ősz Gáborig éssatöbbi éssatöbbi, ami azt jelenti, hogy a magyar művészetet immár Hollandiában, New York-ban, Londonban, bárhol máshol csinálják
- ne áltassuk magunkat, a világ számára a mi országunk egy gyanús oroszbarát terület lett. Ha én külföldön véletlenül elszólom magam, hogy magyar vagyok, rögtön 2 óra magyarázkodással is készülhetek, nem, nem lőnek nálunk satöbbi. Mivel nincs párbeszéd, a művészeti világ viszont a párbeszédre épit meg a kapcsolatokra, igy aztán tényleg nulla esélyünk van bármire.
Ennyi. Ilyen kontextusban ugyan kit érdekel az a havi százezer? Vegyen belőle repjegyet az unokáinak. Oda irányba elég lesz.

Mario Testino új arca

A francia Photo magazin rendszeres olvasójaként kijelenthetem, hogy Testino elvtárs (kolléga, sztár vagy bármi más) igen magasan jegyzett fotós arrafelé. Többek között 5 cimlapfotót kapott képe, többször volt interjú vele, és ha próbálták is leplezni, azért eléggé magas polcra került. Egyébként nem is mondtam, hogy rossz képeket készitene. Ő alapvetően szép lányokat fotóz divatlapoknak, ami persze igen kellemetlen lenne sokunknak - én legalábbis a lányokat szeretem.
Csakhogy van egy kis gond. Mennyire más ez a kép most, hogy kiderült egysmás Mario-ról:

Igen, őt is elérte a szexuális zaklatás botrány. És nemhogy nem csodálkozom, de szinte természetesnek is tartom, inkább az a furcsa, hogy csak most lett botrány ebből. A fotós ugyanis egy ilyen helyzetben eléggé uralkodó. Már eleve uralkodó tipusnak kell lennie, hiszen neki kell kitalálnia, hogy álljon a modell, mit csináljon, satöbbi, de sokszor a sminkről, ruháról is ő dönt, igy aztán könnyű úgy érezni, hogy a kis fruzska, aki odakerül, ő bizony csak elszenvedője a fotós zsenialitásának kivetülésének. Fúj, ez szánalmas. De azért a világ is beszo..hmm, elmehet a fenébe, mert pl. a fenti képről éppenhogy süt az, hogy a lány alárendelt szereplője a képnek, és mellesleg most szólok, ha valakit ez meglepne, hogy a férfimagazinok többségében, de divatszakmában stb. ez az alapállás. A nő felkinálja magát, persze csak egy ilyen fotón, de az a fotó eljut pasikhoz, akik megtanulják, hogy a lányok ilyenek, ha ellenkeznek is, azért csak felkinálják magukat, és persze a lányok is olvasnak újságokat, divatlapokat, ők megtanulják ugyanezt...
Nem folytatom mert értitek. Egészen természetes, és csodálkozhat is Testino, hogy mi történik, hiszen az ő világában, a mi világunkban a nő ilyen. Ki fog itt megváltozni?

Mi lesz itt 2018-ban?

Semmi jó. Nem lehet büntetlenül bezárni múzeumokat, einstandolni intézményeket, művészeti akadémiázni. Ha mást nem is, azt biztosan mindenki megtanulta tavaly, hogy a művészet is csak egy érdektelen állami biznisz: akit megválasztanak, az kapja a zsiros pénzeket, mindenki más mehet amerre lát, de az biztos, hogy kiállitásra be nem tenné a lábát se egyik, se másik. Én is igy vagyok ezzel: a Műcsarnokban azóta nem voltam, hogy az mma betette a lábát: mégha lenne is ott ideológiailag nem eltéritett kiállitás, nem vállalom a mellébeszélés kockázatát. A művészet őszinte: lehet sértő, szomorú, de ha elkezdjük az alapján megitélni, hogy mi magyar, vagy keresztény, akkor ott vége a dalnak. Semmi sem értékes pusztán attól, mert magyar. És azt is sokan leirták már, hogy annyi pénzből valódi eredményeket is el lehetne érni. Pl. ha már fizetést adnak, akkor miért nem kell képeket leadni? Na mindegy.
A legnagyobb baj kétségtelenül a bécsi Collegikum Hungarikum-nál történtek voltak. Mégpedig az, hogy az igazgatónő utólag, a megnyitó előtt órákkal cenzúrázott egy képet. Ilyet nem csinálunk Putyintól nyugatra. És olyat se, hogy Székesfehérváron letagadnak egy Aba-Novák kiállitást (!!) csak azért, mert a téma szakértője nem fideszes. Először a kész kiállitás megnyitóját akarták átrakni egy héttel, aztán közölték, nincs teremőr, aztán megnyitották, de a leszervezett reklámokat lefújták. Aba-Novák, mint szoclib? Te jó ég!
Szóval nincs miért mosolyogni. Százszor leirtam már, hogy életmű-összegző kiállitásokat kellene szervezni, ezret, mert gyakorlatilag a művek a fióknak készülnek, és olyan emberek, mint Nádler, Bak, alig jutnak szóhoz. A nagyközönségnek kellene kiállitásokat csinálni, mert műélvező csak az lesz, akinek valaki elmondja, elmeséli, elmutogatja, hogy ebben mi a poén. Mert nem az, hogy ott állok a kriksz-kraksz előtt, és akkor én most mély kultúraélvező vagyok.
Folytathatnám még, de elég lesz. Nagyon mélyre kerültünk, és nincs semmi jele annak, hogy ne ásnánk tovább magunknak a gödröt.