2017. december 22., péntek

Az év pillanatai 1.

A Serpentine galéria Londonban szép lassan felkúszott az ismertségi, és ami még fontosabb, az elismertségi lejtőn. A terei elsőrangúak, a kiállitásait jó szemmel válogatták, és még az egyik teremőr lánnyal is csevegtem egy picit - Guerilla girls póló volt rajtam és rákérdezett honnan van. A könyvesboltban épp akkor pakolta ki egy srác az Artforumot, amikor körbenéztem. Mondtam neki, hogy egyet biztosan elviszek, mire ő elmesélte, hogy az előző számból melyik irás volt a kedvence. Beszélgetni kezdtünk, és hip-hopp kiderült, hogy művészettörténésznek tanul, aztán elmesélte, hogy kiket ismer a művészvilágban és hogy ahol most lakik, ott többen is erős kötődéssel vannak a galériák iránt (ott dolgoznak).
Azt vettem észre, hogy hirtelen eltelt egy félóra, közben páran vettek valamit de alapvetően senki sem zavart. Nem hiszem, hogy én lettem volna különleges, szerintem a srác mindenkivel megtalálja a közös hangot. Egy vásárlót majdnem lebeszélt egy könyvről, de mivel a vásárló nem volt kiváncsi a véleményére, igy abbahagyta. Egy galériában bár kétségkivül meghatározó, hogy milyen kiállitás van éppen, de az is sokat tud dobni, ha ilyen kellemes dolgozók vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése