2017. október 23., hétfő

Moholy-Nagy Egyetem fotográfia szakos végzős hallgatói a Fotóművészet lapban

Nem biztos, hogy feltűnt bárkinek is, de a Fotóművészet lap átalakult, Timár Péter után immár Surányi Mihály szerkeszti a lapot. Az új éra első számáról viszonylag sok rosszat irtam, a tördelés és tartalom is egy kissé visszafogott volt érzésem szerint, de már akkor is mondtam, hogy Surányi Mihály a legnagyobb fotótudósok közé tartozik, most hirtelen csak Kincses Károlyt tudom mellérakni, igy várható volt, hogy szép lassan emelkedik a szinvonal.
A harmadik szám külsejében és tördelésében immár profi, az ország egyik legmenőbb nyomdájában nyomják, nem is lehet panaszunk. Hanem az irásokat olvasva még mindig nosztalgiám támad. Ám ez legyen az én bajom, most a fotó szak végzőseiről lesz szó. 24 oldalon 11 fotós mutatkozik be, vagyis 2 oldal jut minden fotósra. Nem, nem fogom végigvenni a 11 fotóst, annál is inkább, mert egészen értékelhetetlen munkákat raktak elénk. Jó, persze ez csak egy diplomamunka, ez még semmit sem jelent, de azért a helyzet aggasztó. Ez ugyanis egy művészeti egyetem, és nem a Práter utcai fotósiskola. Itt elvileg művészi fotókról, projektekről kéne beszélgetnünk, és ha már diplomamunka, különösen erős felkészülést várnék el. Ehhez képest kapunk:
7 fotóriporteri munkát, amivel a készitője láthatóan nem töltött több időt, mint amennyi idő alatt egy focimeccset lehet végigfotózni, 1 stúdiómunkát, 1 fotóriportmunkát, de legalább egyedien feldolgozva, 1 emlékezettel és egy tájjal foglalkozó sorozatot. A 11-ből 7 tehát kuka, a többi 4-ről lehet akár beszélni is. Igazán erős anyag nincs köztük. Sok a technikai hiba, a stúdióképekről pl. ordit a világitás nem megfelelő használata. Az igényes fotóriportot, amit bennehagytam a négyben, azért kell eldobni, mert kb. 2 milliomodik feldolgozása annak, amit már akkor is közhely volt fotózni, amikor én születtem - elesett, segitségre szoruló emberek jó kemény fényben. Tényleg milliószor láttuk már. Az emlékezettel foglalkozó képekbe elsőre nem akarok belekötni technikailag, bár a fény láthatóan zavarja a fotóst, viszont a képei nem is lelkesitenek fel. Azért ennél legalább megállnék egy pillanatra. A tájjal foglalkozó képekkel az a baj, hogy a 4 képből 2 biztosan túristafotó, a másik kettő viszont akár érdekes is lehetne, de második pillantásra azok is túristaképekké silányodnak, talán ha alkotójuk valóban formálni akarta volna a fényt és nem lekattintani egy pillanatot...
Kiváncsi vagyok, mi lesz ezekkel az emberekkel, mert elvileg őket galériákban kéne látnunk, és nem a Blikkben, de erre szerintem nagyjából nulla százalék esély van. Gonosz vagyok, de innen szép nyerni..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése