2017. szeptember 1., péntek

Apolline Lamoril

Egy fotófesztiválon mindennek kell lennie: riportnak és művészetnek, fekete-fehérnek és lightbox-nak, és Arles-ban valóban sokféle műfajjal találkozunk. Ez itt egy meglehetősen extrém, de érdekes példa erre:
A fotós egy közel 30 éve herointúladagolásban meghalt lány történetét dolgozza fel úgy, hogy végigjárja az érintett helyszineket, és nem készit képet. Ehelyett leirja az érzéseit. Elsőre azt gondolnánk, ennek nincs helye itt, de nagyon is van. Hiszen működik a történet, érdekesek az érzések, és azt vettem észre, hogy akaratlanul is elképzeltem a helyszineket, pont mintha könyvet olvasnék. Ha ott lettek volna a képek, akkor a történet egy kicsit banális és szentimentális lett volna, hiszen én nem azt láttam volna bennük, mint az alkotójuk. De igy, hogy csak leirva van meg a szöveg, igy ugyanarra gondolunk, hiszen a leirt szöveg alapján gondolkozunk. Ötletes, arról nem is beszélve, hogy elárasztanak minket a képek, és egy ilyen helyzetben egy kicsit kimozdulhatunk ebből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése