2017. július 7., péntek

Bukta, Felugossy, Szirtes a Művészetmalomban Szentendrén

Essünk túl a rossz hireken. Évek óta folyamatosan csak FeLugossy kiállitás van Szentendrén, most már tényleg nagyon unalmas, hogy több száz (de mondjuk fejből is felsorolok 20-at) kortárs festő nem jut kiállitáshoz, addig Laca minden évben mindenhol, és persze tegyük hozzá, hogy igencsak lekonyuló szinvonallal..Viszont az érdekes, hogy Bukta egyrészt hogy kerül ide, hiszen ő táblaképfestő, nem performanszer, azonkivül nem is Szentendrén lakik...
Nem baj. Ebben a kiállitásban az a jó, hogy végre tét nélküli. Nem életmű kiállitás, nem kell semmit bizonyitani, lehet lazulni, mert Szentendrére látogató úgyse megy ki (ameddig ott voltam, egy látogatót szúrtam ki akiről később kiderült, hogy teremőr), fejes úgyse megy ki, teljesen mindegy mi van ott. És talán pont ezért működik.
Én életemben nem röhögtem ennyire jót egy alapvetően szomorúnak szánt tárlaton. Rögtön a második teremben, a kávézóban szembejött a MŰ: Felugossy egy Krisztus ikonnal, amint azt suttogja: Jézus az élet védelmében kikapcsolja a tévét és a szórakoztató elektronikát. Jézus az élet védelmében távirányitó nélkül is kikapcsolja a tévét.. és még ezer féle változatban. És persze szomorkodni kellene ezen, de valahogy mégis vicces volt. Mint ahogy a legtöbb hű de komolynak szánt performansz is szinte komolyan vehetetlen: annyira nem profi a megvalósitás, hogy komolyan elgondolkodjak rajtuk, de igy szinte idézőjelben frappáns.
Bár az is lehet, hogy éppen elkaptam ezt a hangulatot, és mindegy milyen volt az egész, ezt irnám meg belőle. De akkor is: itt ez a három ember, aki jókat mond, de nem erőltetve, és végre nem kell vigyázzban állva fennhangon mondani a tutit.
Azért rettentően veszélyes a kiállitás megnézése: egyrészt rettentő sok gyenge mű is van, viszont ha átsietünk mindenen, akkor a jók is kimaradnak, másrészt hangulat kell hozzá. FeLugossy performanszait most már szerintem ő maga sem érti, csak gyártja őket, Bukta, tényleg, Bukta nincs is sehol, szinte alig akad tőle valami, Szirtes pedig nagyjából ugyanazt csinálja 30 ha nem több éve. De mégis, ahogy a szülinapos helységben a két nagymama nézi az unokákat a tableteken, az erős, a tetőn becsöpögő viz erős, az álkávézó erős. Azt hiszem, megéri az ajánlást, de talán a legjobb társaságban menni és beszélgetni közben.

1 megjegyzés: