Könyvajánló: Oláh Dóri: Rakétaiskola darált húsból

Ó, végre valami friss! Rettentően hiányoznak a jó művészkönyvek a polcokról, de ami elsődlegesen hiányzik, hogy készitsenek az emberek művészkönyveket. Ha valaki fest vagy rajzol, az pontosan tudja, hogy egy sorozat összerakása sokkal több, mint egyes képek egymás mögé rakása, és ugyanigy egy könyv sokkal több, mint előszó meg némi illusztráció. Ott van mondjuk Oravecz Gergő Blosszája: egy képregény, ami a szerzőről szól és sokkal többet árul el róla, mint bármilyen életrajz. Az egyes képek sorrendje, a szövegek ritmusa, a történet, hogy eljutunk-e a könyv elejétől a végéig valahova, ezek mind olyan dolgok, amit csak az tud meg, aki próbált már maga is összerakni egy kötetet. Még ha már teljesen el is készült a tartalom, sokat lehet és érdemes játszani az egyes elemek pakolgatásával. Jó móka.

Oláh Dóri ezen felül Szerbiában él(t), és ez egyfelől egyfajta vadromantikát ad, másfelől meg azért nincs ez túlságosan kifejtve, többet is mesélhetett volna róla..alapvetően itt megismerkedünk egy lánnyal, aki (természetesen) utálja a sulit, a helyzetét, azt ami körülveszi, legnagyobb vágya, hogy legyen egy kisbusza, amivel kempingezni tud, és kb ennyi, néhány haverról megtudunk egy-két dolgot. Kicsit üres? De aztán azt irja Budapestre költözéséről álmodva: "dehát hova máshova? Szerbia off - Szeged 5 év - Eger üres - ?"
Őszinte. Ezért simán elnézem neki, hogy nem éppen Kerouac vagy Hobo mélységeibe ereszkedünk le, és elég jól visszaadja, amit egy átlagos gimis érezni szokott. Első könyvnek nagyon is klafa, aztán a folytatás is hasonlóan jó legyen!