2017. május 29., hétfő

A feminista festőnők előretörése

Gondolkodott már azon valaki, hogy miért van az, hogy elég 100 évet visszamenni az időben ahhoz, hogy a festőnők eltűnjenek? A ki volt a legnagyobb 19. századi festőnő kérdés pl. értelmetlen, mert nem ismerjük őket. Tényleg, egyébként ez egy jó kérdés, ki az első festőnő, akit név szerint ismerünk? Talán Tracey Emin az 1960-as évekből? Nem, hiszen Francoise Gilet Picasso barátnője volt a 2. vh előtt.... Hát, szégyellem, de utána kell nézzek.. Megfejtéseket szivesen várok...
Ez a kedves hölgy itt mindenesetre Vigée le Brun, 1782 körülről. Ez pedig egy önarckép, ami megjárta többek között a new york-i Metropolitant, Ottawát és persze Párizst. Madridban a Prado-ban az első kiállitást hozták össze Clara Peeters-nek, aki holland csendélet festő volt, a Tate Britain-ban Joan Carlile képét helyezték ki, aki 1650 körül készitett képével alighanem a legidősebb festőnő most az ismert világban. És tényleg: miért is feledkezett meg a művészettörténet a nőkről? De ha már igy alkult, elképzelhető, hogy most kellene bevásárolni, amig még át nem irják a történelmet, hiszen egy Rembradt-ot jóideje esélytelen megvenni, a női festőkkel viszont más lehet a helyzet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése