Hmm. Azért az első oldalakon még azt mondja, hogy ez egy olyan iparág, ahol ne több pénzt akarjunk keresni, hanem jobb galériává válni, mert aki csak a pénzen gondolkodik, az nem lesz sikeres. Azt mondja, hogy akik ma sikeresek a galériavilágban, mind álmodozók, beleszerettek egy művészbe, aztán örültek, amikor felértékelődött a választottjuk, és ők sok pénzt kerestek.
Aki azt gondolja, itt valami nem stimmel, az jól gondolja. Az bizonyos, hogy akárhogy vesszük, a galéria nem farmerbolt. Itt minden a személyes kapcsolatokon múlik. És igen, vannak, akik egyszerűen csak galériások akartak lenni, nem számit nekik, hogy mennyit keresnek amig eltartják magukat, mert azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek. Ezt pedig nem lehet számszerűsiteni.
Azért a másik oldalról az is igaz, hogy ha már azt gondoljuk, hogy a pénzügy egy külön szakma, akkor nem árthat, ha átvesszük annak a szakmának a fogásait, pont ugyanúgy, amikor bankügyeket intézünk, nem a szomszéd Józsival fogjuk megbeszélni, hanem jobb esetben egy pénzügyi szakemberrel. Tulajdonképpen ez a könyv csak ennyit mond.
Hanem van azért itt még bökkenő. Az iró anélkül akart nagyot mondani, hogy ismerné azt, amiről beszél. Igen, kilóg a lóláb. Rengeteg művészeti témájú (és nagyon kevés pénzügyes) könyvet olvastam, de sose gondoltam ennyire azt, hogy az iró nem ért a témához. Magnus képes oldalakon keresztül gúnyolni azt, hogy a galériák költségvetésében nagy tételt jelent a hely bérlése. Azt mondja, hogy sok pénzt lehetne megspórólni azzal, hogy kiköltöznek olcsóbb helyekre. Közgazdaságtanilag biztosan igy van ez, csakhogy a látogatók nem biztos, hogy Kőbánya-alsóra elmennének egy galériáért, hiába olcsó ott a bérlés. Azt is kérdezi, hogy miért nem lehet online eladni, akkor nem is kell galéria. Hát persze.
A legnagyobb problémám viszont a példáival van. Bemutat jópár galériát, amik abszolút teljesen máshogy működnek, mint ahogy ő azt szeretné (pl. nem foglalkoztatnak pénzügyest, nem a profitra hajtanak), miközben felmagasztalja őket, hogy milyen sikeresek. Most akkor ha ők sikeresek igy, akkor miért is kéne megfogadni az iró tanácsait?
Ezzel együtt van, amiben igaza van. A Gagosian galéria tényleg sikeres nagyjából azzal a modellel, amit Magnus leir. És az is biztosan igaz, hogy a pénzügyi ismeretek feldobják a galériákat, hiszen ha valaki csak a művészetre koncentrál, akkor éhen is halhat.
Jó érzékkel nyúlt bele Magnus a témába. Nagyon jó lenne, ha egy belsős ember, aki érti is a galériák működését irna egy hasonló könyvet, csak ez nem fog megtörténni. Egy ilyen embernek biztosan nem érdeke felfedni a titkait a legnagyobb sajnálatomra.
Ezzel együtt, ha valaki netán azt gondolja, hogy a galériák festékszagban álmodozó művészekról szólnak csupán, akkor olvassa el ezt a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése