2017. március 24., péntek

Frank Magda

Csak tavaly februárban zárt be az El Kazovszkij kiállitás, de én ma már, amikor a könyvespolcomon megláttam, úgy gondoltam rá, hogy milyen kár, hogy őt is szépen elfelejtjük. Pedig ő aztán tényleg sokszor szerepelt a hirekben, még verseskötete is megjelent, és mégis, huss! Már senki sem ir róla.
Túlzott nosztalgia amit érzek? De Párizsban Niki de Saint Phalle szobrokba belefuthatunk galériákban, a Pompidou-ban pedig egészen 1900-ig visszamehetünk szinte bármikor az időben. Vagy ott van Brassai, akinek le Roi soleil képéért 29000 eurót fizettek pár hónapja.
Frank Magda egy újabb érdekes történet, ami nem túlságosan érdekel senkit. 1914-ben született Kolozsváron, 45-ben vették fel a Képzőre, majd 49-ben Párizsba ment. Különben 49-ben igen nagy forgalom volt ezen az útvonalon... A Julien akadémián tanult és a Louvre-ba járt. 1950-ben mégis Buenos Aires-be költözött egy rokonához, és rajzolt. 1954-ben a francia állam visszahivta az akkor már szobrászkodó művészt, és meg is vették pár művét. 1956-60-ig újra Argentinában élt, de aztán Párizsban tagja lett a Réalités Nouvelles-nek, és folyamatosan kiállitott, műveit sok francia városban felállitották. Limours-ba költözött, ami egyébként egészen közel van Riegl Judit-hoz, délnyugatra Párizstól (egyszer valakinek be kéne járni ezeket a helyeket és remek könyv lehetne belőle. Már persze ha bárki is ismerné a szobrászt, akinek amúgy számos városban vannak szobrai).
Újabb és újabb zárójeleket kellene nyitni. Az egyik forrása ugyanis ezeknek a művészeknek az 1970-es Műcsarnokbeli magyar származású művészek külföldön tárlat, onnan lehet neveket gyűjteni. Kár, hogy manapság nincs ilyen.
Legközelebb, ha Párizsban járok, a rue Jean Zay úton lefotózom a szobrát. Ha el nem felejtem én is addig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése