Új festészeti tendenciák a francia festészetben

Ez már majdnem úgy hangzik, mint egy szakdolgozat cime, pedig ez valójában egy jóslás, és azok nem szoktak valóra válni. Hiszen elmúlt már a Vissza a jövőbe film 30 év múlvája is, mégse repülnek az autók, és a portaszitó papirt se találták fel. És amúgy is: ha tényleg tudnám, melyik művészektől kell vásárolni, már rég teherautóval furikáznék Párizsba.
Valójában az a helyzet, hogy senki sem tudja, mi fog következni a művészettörténetben. Vagy ha mégis, hiszen nagy biztonsággal kimondható, hogy Gerhard Richter neve fenn fog maradni, akkor a képeinek ára már bőven tükrözi ezt a tudást. Vagyis akkor kell vásárolni, amikor még nem derült ki, hogy ő lesz-e az új Richter, csakhogy ilyenkor előfordulhat, hogy tényleg nem ő lesz, és akkor elbuktuk a pénzt. Ez úgy működik, hogy egy kezdő festő képét 1-2 ezer euróért meg lehet venni. Egy már galériában szereplő, már valamit felmutatott festőtől 5 ezerért adnak képet, ha mondjuk bekerül egy múzeumba vagy hires gyűjteménybe, rögtön 50-60 ezer lesz az ár, és onnan megy felfelé. A legjobb nyilván az lenne, hogy ezerért veszünk egy képet, és 10 év múlva 50000-ért eladjuk, de ez nagyon nehéz. Ehhez 50 fiataltól kell venni összesen 50 képet 50000-ért, és akkor..még mindig megtörténhet, hogy az 50-ből senki sem fut be.

Egy kicsit elkalandoztam a pénz irányába, pedig a művészi vonal még érdekesebb (persze ha befektető lennék mást mondanék). Tehát új festészeti tendenciák. Nehéz ügy. Nagyon nehéz bármi újat kitalálni a festészetben. Ha meg véletlenül mégis, akkor kiderül, hogy azt már 50 éve megcsinálta valaki, csak nem ismerjük. Ráadásul szinte az összes festészeti stilus egyszerre él és virul. Még mindig festenek Monet modorában, az impresszionizmus egy kellemesen nézhető műfaj. Rengetegen festenek Pollock módra, csak hát azt már megfestette Pollock. Cy Twombly stilusát is könnyű utánozni, mert ha elszakadunk a valósághű ábrázolástól (ami jóformán muszáj manapság), akkor kézenfekvő elrajzolni az alakokat. Csak az a baj, hogy az elrajzolt alakok nem néznek ki jól, és már olyat is festett húszezer festő.
A Beaux Art magazin mégis 5 új irányzatot talált, és az érdekesség kedvvért emlitsük meg őket: neo-lirikusság, groteszk, formák torzitása, természet felemelése(meghaladása), a vonal alkimistái. Igen, ha úgy tűnik, ezek csak jól hangzó szavak, akkor a válaszom igen. Bármi, amiben benne van a neo szó, kétségtelenül elismeri, hogy csak valaminek a felmelegitéséről van szó, a groteszk ezer éve jelen van, a formatobzódás érdekes lehet, de önmagában kevés, a természetábrázolást sem ma kezdték, és ott tényleg nehéz bármi újat mondani, a vonal alkimistái meg olcsó Twombly utánzatok.
Ennyi? Gyorsan végeztünk.
Az a baj, hogy az emberek alapvetően még mindig portrékat szeretnének látni. Ok, arra ott a fotó, mint műfaj, de mégis, egy jól megfestett portré érdekesebb, mint a formakisérletek. Akkor Bernard Buffet az új irány? Nem. A portré manapság kommersz, érdektelen, nem menő. A legnagyobb bajom az, hogy ami most menő, az az elrajzolt, oda nem illő szinekből összerakott elrajzolt valami, ami lehet tájábrázolás vagy esernyő. Hohó! Akkor nincs jó véleményem az új tendenciákról? Sajnos a válaszom az, hogy nem tudom. Oda nem illő szinekkel elrajzolt dolgokat festeni szerintem nem menő, és ezek a képek el fognak tűnni. Ki a fene rakna ki egy vizuálisan bántó szinekkel teli képet? Na ugye. De az se megy, hogy akkor mindenki csináljon Rothko-t, mert az jó volt.
Ma még senki sem tudja, 30 év múlva mit fognak mondani, mi volt ma A stilus. Nem hiszem, hogy Monet idejében sokan tettek volna Monet-ra. Én most inkább nem teszek senkire, hiszen még azt se tudom eldönteni, tennék-e valakire. Eléggé filozófikus kérdés...