Filmajánló: Francofonia

Nem egy vidám film. Ha nem január lenne, és nem lenne borús kedvem, meg sem nézem. Ez ugyanis egy áldokumentumfilm a Louvre 2. világháborús megszállásáról. Nem birom a véres háborús filmeket, és a 2. vh-t amúgy is egy annyira szégyenteljes eseménynek látom, hogy nem néznék róla filmet. De ez most más..Kicsit olyan, mint egy Faludy vers: nem vidám, csak amennyire a körülmények engedik.
A történet az, hogy a franciák nem engedhették, hogy a németek rátegyék a kezüket a műtárgykincsükre, ezért a Louvre-ból minden műtárgyat elvittek kastélyokba szerte az országban. Nem kis munka volt, mert nem egy szobányi képről beszélünk... Aztán amikor megjöttek a németek, elmondták, hogy ők természetesen betartják a műkincsekről szóló megállapodásokat. Aztán beléptek a képtárba, és nem volt ott semmi..
Sajnos a magyar képanyagból is jelentős számú kép veszett oda Pesten a háború alatt, egyrészt bombázásokban is, meg aztán az oroszok is elcipeltek jópár vagonnyit.. De a németek is vetettek máglyára "elfajzott" képeket, meg ők is cipeltek el szép számmal... Senki sem lehet büszke magára..
Ez a történelem. A filmi megvalósitás szinte költői. A napjainkban felvett képanyagot is úgy tálalják, mintha akkoriban készült volna, és tényleg működik is az illúzió. Közben pedig bemutatják a Louvre történelmét..Sajnos a történet rendkivül lassan halad, és csak az elején tudom beleélni magam, amikor a németek elindulnak, a képek pedig kocsikba kerülnek..A film többi része ha nem is unalom, de érthetetlen és sokszor teljesen esetleges. Behozzák pl. Napóleont, mert ő alapitotta a Louvre-t, egy szinész játssza, aki töpreng, filozofál, de a többi szereplő is hasonlóan nem odavaló...Persze az is borzasztó lett volna, ha egy amolyan Dan Brown megfilmesitést választanak. Nem, értékelni kell a művésziességet, még az öncélút is..És most valahogy volt is kedvem végignézni mindezt. De nem hiszem, hogy ne lehetne a filmből kivágni legalább fél órát anélkül, hogy azt észre se vegyük. A művészet, az persze csak művészet...