2016. december 18., vasárnap

Az Új művészet és a szakralitás

A végén még megérem, hogy Hamvas Béla, igen, az a Hamvas, akit életében folyton félreállitottak, eltiltottak, semmibe vettek, és persze közölték vele, hogy semmiképpen sem jelenhet meg egyetlen sora sem, nos ez a Hamvas lesz lassan a magyar művészeti akadémia (amit kisbetűvel kell irni) főideológusa. Persze ez nem lenne annyira rossz neki, csak legfeljebb csodálkozik majd, hogy milyen társaságba is került (1968-ban halt meg Hamvas).
Történt ugyanis, hogy az Új művészet cimű lapot egy ideje nem veszem. Nagyritkán van benne érdekes, sőt kiváló irás is, de a többség mondjuk középszerű, sokszor érdektelen. Ezzel semmi baj nincs, az én izlésem is kifacsart, meg aztán nagy a konkurencia is: Artmagazin, Műértő, (a Flashartot már kinyirták), mondjuk Artlocator, mind más-más résbe lőnek, mert azért mondanom sem kell, hogy 4 művészeti lapot korlátozottan tart el az ország. Node semmi gond, hiszen az mma -ja igen, nekik is van valami lapuk, de hagyjuk- rátenyerelt az Újművészetre. A friss számban melléklet található, cime: szakralitás a kortárs képzőművészetben. Hoppá! A lap első cikke Molnár Sándor (ki a túró az?) Vigadóbeli kiállitásáról szól. Ja igen, a Vigadó egy sokmilliárdért mélymagyaroknak felújitott diszfütyi, akarom mondani épület.
És akkor, ha már ennyire mellényúltam - mellesleg az újság cimlapján az van: ez nem kunszt- elméleti melléklet- na ez sem túl szép hamisitás..Mellényúltam, nem baj, belelapozok. Hát ez a csodás ember M.S. monogrammal épp azt fejtegeti, hogy számára a szakralitás, jaj nem szó szerint, de Hamvas tanitásai (!!) által elvenedett meg, és hogy ő annyira nagyon klafának tartja a nagy ideológust, hogy ihaj, nádiveréb.
Persze azok, akik éltek a cocializmusban, mindez nemhogy furcsa, de meglehetősen otthonos lehet, ő örömmel fogják tapasztalni, hogy visszafelé is forog a világ. Mindenki másnak ott a...na nem arra a kis kártyára gondolok....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése