2016. szeptember 25., vasárnap

Vienna contemporary 2016

Egy művészeti vásárról annyiféleképpen lehet irni, ahány hangulatban meglátogatjuk. A lényeg azonban szerintem állandó: ez egy olyan seregszemle, ahol új ötleteket, új műveket lehet vizslatni. Csakhogy az utóbbi években éppen az ötletekből volt nagyon kevés. A portré már teljesen elavult műfaj, az absztrakt szintén, a roncsolt képek lejárt lemez, tájkép már 30 éve nincs. Az art brut érdektelen, a konceptek üresek. A képek esztétikájáról is kár beszélni. Akkor mi marad ezután?
Az ötlet vagy a semmi. És ez is csak nézőpont kérdése. Én pl. úgy emlékszem, Párizsban egy nap alatt százszor több ötletet láttam egyszerűen az utcán sétálva, kirakatokat nézve, mint ezen az egész art fair-en. De persze Bécs nem Párizs és 2016 nem az új ötletek éve amúgy sem. Rengeteg a félrerajzolt, nem befejezett, szándékosan rondára készitett kép, és persze már jó ideje túl vagyunk az esztétikai szépség keresésén a festészetben, azért a szándékosan elrajzolt képek nem a művésziességet, hanem a tudás hiányát mutatják nekem. Persze az is lehet, hogy nincs igazam.
Összesen három olyan művet láttam az egész vásáron, ami érdekelt. Az első Marina Alexeeva orosz művésznő installációja. Egy apró dobozban gitározik egy figura, és egy látványos animáció keretében hol a gitár változik át madárrá vagy seprűnyéllé, hol a figurából lesz szék vagy bármi más. Igen, a számitógépes animáció kinyitja a lehetőséget a művészek előtt, csak hát nagyon kevesen értenek hozzá. Remélem egyre többen készitenek ilyet.

A második legyen egy egyszerű táblakép, ami azért 2 *3 méteres, és első ránézésre elég egyszerű is. Szürke, világoskék és fekete szinekből épül fel, és a képen szinte egyáltalán nem jön át, hogyan is néz ki közelről. Valójában ez egy finom és részletes kép, amit sokáig lehet nézni és mindig újabb és újabb gondolataink támadnak tőle.
A harmadik kép nem volt eladó, mert a bécsi művészeti egyetem által gondozott projektről van szó. Sokszor láttunk már Európa térképeket, melybe az egyes országokhoz irták a különböző vicces üzeneteket. Itt is erről van szó, de legalább aktualizálták az idei eseményeknek megfelelően. A kép szerint egyedül Izland fejlődik európában, ami persze egyszerre kritika és üzenet is. Érdemes végigolvasni az országok feliratait, mert bár persze egyszerűsitenek, azért találóak is.
A helyzet viszont az, hogy bármennyire is csábitók a Maseratik a vásár bejáratánál, azért én sokkal szivesebben lennék Párizsban műgyűjtő mint itt vagy Bécsben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése