Amióta megjelent a szerzőtől a Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra cimű könyv, azóta legfeljebb az lehet a kérdés, hogy megjelent-e már valami a szerzőtől, mert ha igen, azonnal le kell csapni rá. Ilyen szempontból Rockenbauer Zoltánhoz lehet mérni, csak Ébli Gábor könyvei a szakmának szólnak, s bár néha könnyed is, azért ezek szakkönyvek. Annak viszont elsőrangúak. A könyvet még ki sem nyitva tehát azonnal maximális elvárásaim lettek a könyvvel kapcsolatban, ugyanakkor már előre örültem, hogy pár óra élvezet következik.
A Múzeumánia kitekintést próbál adni az európai múzeumok gyűjtési és bemutatási szokásairól, és ez a téma igencsak üdvözlendő. Ugyanakkor félóra olvasás után egyszercsak ismerős lett egy szöveg: hát persze! A műértőben a szerző évek óta publikálja ezeket az irásokat..De ahogy végignéztem a referenciákat, nem csak a Műértőben, hanem a Tiszatájban, Holmiban és más lapokban jelentek meg a cikkek, tehát bőven akad olyan, amit nem olvastam, mert azért az összes lapot én se vehetem meg..
Viszont ez rögtön két polccal lejjebb helyezi a könyvet, hiszen tele vannak a könyvesboltok olyan könyvnek látszó tárgyakkal, amik valójában újságcikkek egybekötött változatai, és igy már érdektelenek. Hiszen egy könyv azért egészen más, mint egy akármilyen nivós lap: először is lehet témája, eljut valahonnan valahova, egységes a stilusa..Ébli Gábor könyve meglepően jól eltussolja hibáit, és annak ellenére élvezhető könyvet ad ki, hogy azért sok szempontból fanyaloghatnék. Mégsem teszem, mert a tanulmányok mögött azért valódi munka van, másrészt az egyes cikkek minősége vita feletti. Habár mégsem teljesen.. Ugyanis a téma a múzeumok úgy összességében, azonban igy egy Szépművészeti összemosódik mondjuk egy Ludwiggal, ami azért elég mókás. Tegyük fel, hogy érdekel a művészet, azért nem mindegy, hogy kortárs képeket néznék vagy Tizianót! A szerző próbál a kortárs felé húzni, de azért bőven vannak olyan részek, amiket simán át lehet lapozni, többek között amikor a szerző megállapitja, hogy Velencében a klasszikus anyag bemutatása változatlan évek óta..
Az is jót tett volna, ha a szerző meg tudja szólaltatni a múzeumok igazgatóit, kurátorait. Biztos, hogy sokkal érdekesebb lett volna, ha ők is megjelennek, elmesélik a koncepcióikat, satöbbi.. Persze ahhoz lenyűgöző kapcsolatrendszerre volna szükség.
Nem rossz könyv ez, csak sajnos a szerző előző könyve túl magasra tette a mércét, azt pedig ez a könyv még csak meg sem közeliti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése