Nagyravágyás. Az Essl gyűjtemény

Ha már irtam tegnap az essl történetéről, nem hagyhatom ki a gyűjteményes kiállitásuk elemzését sem. Annál is inkább, mert mig a Body and soul-nál unatkoztam, itt azért komolyabb a felhozatal. Végülis természetes, hogy minden múzeum a saját gyűjteményét szeretné megmutatni, még akkor is, ha az nem is túl érdekes. Na persze mihez képest. És persze el vagyok már kényeztetve, hiszen a Pompidou-hoz meg a Tate-hez mérek mindent, és persze hogy velük nem lehet versenyezni. Még az Albertinában is ezt éreztem, hogy amit mutatnak, az kevés ahhoz, hogy én, mint műértő közönség odalegyek a boldogságtól. Mert mi is történik általában? A főművek óhatatlanul vagy egy gazdag családhoz kerülnek, és akkor 20 évente esetleg kölcsönadják egy múzeumnak, vagy már eleve egy múzeumban vannak, és akkor ők mutogatják. Egyikük sem fogja eladni a már nehezen megszerzett képet. Amiből aztán az következik, hogy az illető kicsit ki is esik a művészettörténetből. Mennyivel jobb egy Vasarely-nek, aki az amúgy is sokszorositott képeivel sokkal több kollekcióba tud bekerülni.
Na de mi a helyzet az Essl gyűjteménnyel? Mondhatjuk, hogy világszinvonalú. Meg azt is, hogy uncsi.

Jaj, már megint gonosz vagyok. De azért, mert nagyon más létrehozni egy gyűjteményt, és más leócsárolni. Igen, ez utóbbi a könnyebb, úgyhogy ennyit rólam. De közben egy kicsit nekem is igazam van. Hogy miért? Mert hiába tudom, hogy egy Hundertwaser kép mennyibe kerül, és milyen nehéz szerezni, azért engem, mint látogatót nem nyugtat meg, ha egy Hans Hartung kép mellé kerül. Vagyis az a helyzet, hogy egy gyűjtemény több, mint drága képek egymásra dobálása. Én nem is értem (na jó, egy kicsit), ha valakinek tetszik mondjuk Karel Appel, vagy Tapies, vagy...szóval a nonfigurativ vonulat, akkor minek rak oda Maria Lassnig-et? Az történik ugyanis, hogy belépek a kiállitásra, megtetszik egy Hans Hartung kép. Odamegyek, és mellette ott egy Hundertwasser. Amúgy az is tetszene, de igy együtt..
Amúgy nyilván az történik, hogy a gyűjtő jóban lesz valakivel, aztán esetleg annak a barátaival is, és csak veszi a képeket, és nem zavarja, vagy akár nem is tudja, hogy azok nem illenek össze..Ez rendben is van, de akkor legkésőbb a kiállitásrendezőnek szólnia kellene. Amúgy jó képeket láthatunk, vagy zömmel jó képeket, csak a folytonos stilusugrás...