2016. június 11., szombat

Alain Pras: L'age de fer a Mep-ben



Ez a kiállitás az ipari környezet esztétikájáról szól. Kicsit hunyorogva kapcsolódik az előző bejegyzésben tárgyalt Barta Zsolt Csarnok sorozatához, csak ott már nem működő épületekről van szó, itt pedig nagyon is üzemelő ipari környezetekről. Amik nem feltétlenül gyárak, sőt. Emlékszem, egyszer gyerekként láttam egy viszonylag nagyobb vizi darut, nagyon tetszett mint szobor, le is fotóztam. Pedig amúgy természetesen az ipari környezetek nem szépek a szónak abban az értelmében, ahogy használni szoktuk. Érdekesek? Hát persze. Nem láthatók mindennap? Én legalábbis nem járok ilyen helyeken folyton. A kiállitás legérdekesebb állitása pont az, hogy nem kell ahhoz lepusztulnia egy ipari környezetnek, hogy azt szépnek lássuk.
Persze ezzel kicsit veszélyes vizekre evezünk. Szép-e egy markoló, amely mögött egy konténer áll? Hát, ha igy leirom, akkor biztosan nem...De képen azért más is lehet a válaszunk. Bár ez csak felvetés.

Végig azon merengtem a képeket nézve, hogy  érezhetem-e szépnek ezeket az amúgy bumszli és meglehetősen célszerű épületeket, eszközöket. Innentől viszont már személyes látásmódnak rendeljük alá a kérdést, teszem azt, aki Csepelen lakik, az a francia ipari parkoktól akár a nyálát is csurgathatja…Vagy ott van Rotterdam. Attól még, mert nem 2000 éves, még nagyon élhető, kellemes környezet, persze igen funkcionális. Igen, még azt is el tudom képzelni ,hogy egyszer valakinek honvágya lesz egy ilyen környezetre, ha már nem dolgozik ott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése