2016. május 24., kedd

No de kicsoda Yves Klein?

Kezdjük a sznob megközelitéssel. Yves Klein? Hát a kék képek, tudod! A kevésbé sznob válasz viszont az, hogy fogalmunk sincs, kicsoda ez az ember. Már meghalt, és kék képeket festett, egészen jól értesültek a monokróm szót is használhatják, és nekem felsejlett egy egyszinű kék kép, ami őszintén szólva nem hozott lázba.

Egy ideje már úgy használom a Pompidou központot, mint egy könyvtárat. Rengeteg olyan festő van, akit nem ismerek, vagy legfeljebb 1-2 képét, mert a lapokban nemigen lehet olvasni róluk, kiállitásuk nincs, valami alapitványuk általában van, de az ugye nem számit, mert nem nyilvánosak. Elég jól sikerül összehoznom infókat olyan emberekről, mint Sam Francis, Niki de Saint Phalle, Agnes Martin, Bill Viola, a sort hosszasan lehetne folytatni. De Yves Kleinről még a Pompidou-ban sincs katalógus, vagy csak nem találtam meg, lehet. Találtam viszont egy filmet róla, úgyhogy végülis révbe értem. Kicsoda tehát ez a fickó?
Két festőművész egyetlen gyereke, és bizony rettentően elkényeztetett. Fogalma sincs, mit kezdjen magával, tehát művész lesz. És a vicc az, hogy 32 évesen megnyilik a retrospektiv, visszatekintő kiállitása, tehát bejött neki a  móka. Másfelől meg nem tűnik igazán jelentősnek, amit alkotott. A film szerint ő találta ki az akcionizmust, vagyis azt, hogy egy kép egy megnyitó alkalmával készül, ráadásul tasiszta módon, vagyis az emberi testet használva. Yves-nél ez persze pucér csajokat jelent, naná, az ő mindenféle mozgásuk hozza létre a műtárgyat. Még a filmben is rettentő sokáig magyarázzák, hogy miért választotta a kéket a szinte egyetlen szinnek, amit használ, ennek ismertetésétől eltekintek. A lényeg, hogy bár legtöbb képén valóban egyetlen kék árnyalatot látunk, tehát monokróm képek, azért használt ő más szint is más képeihez. Kicsit úgy volt vele, mint Duchamp a wc kagylóval: annyira hozzánőtt a nevéhez, hogy később már tudatosan használta a figurát. Alkotott egy szimfóniát egyetlen hangra, persze a végén ez is meztelen nők festékkel való bekenésében csúcsosodott ki.. Mindenesetre engem lenyűgözött a szabadságával és egyre újabb ötleteivel, amiről persze még sosem hallottam, de legalább olyan jók, mint Niki de Saint Phalle-nál. Vagy mint Dalinál. És persze óriási kár, hogy csak 34 évet élt, bár igy is bevonult a művészettörténetbe, hiszen Duchamp kiállitást sem rendeznek folyton nemigaz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése