Ez egészen döbbenetesen jó. Nálunk Szabó Dezső kényeztetett el olyan werkképekkel, amelyek olyanok, mintha igaziak lennének, pedig műteremben készültek. De most itt ez a sorozat:
https://www.lensculture.com/articles/jojakim-cortis-and-adrian-sonderegger-ikonen-history-s-classic-images-re-created-in-the-studio
Jojakim Cortis és Adrian Sonderegger a készitők. Persze már előttük is sokan készitettek hasonló képeket, sőt nem lepődnék meg, ha netán valahol a hireket is igy készitenék, mégis ez az apró világ mindig lenyűgöz. Emlékeztet arra is, hogy a fotó valójában soha nem a valóságot képezi le, még akokr sem, ha esetleg úgy tűnne, és nem csak azért, mert valakik aprólékos munkával meghamisitják a képet, hanem azért sem, mert a képkivágás maga, a kompozició, a fények mind megváltoztatják a valóságot. Pontosabban szubjektivizálják, egy történetet mondanak el, hiszen ironikus módon az emberek mégis a kép valóságosnak tartott részeibe kapaszkodnak, ki látható, milyen ruhában, és pontosan ez a dokumentálás az, ami félrevisz. Én legalábbis ezt látom bele ezekbe a képekbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése