2016. április 5., kedd

Az új Photo magazin alkalmából

Az a helyzet, hogy úgy általában egyre több ember ér el olyan szolgáltatásokat, amiket korábban legfeljebb a felső tizezer. Nem kérdés, hogy a középkorban a várakban biztos nem volt nagyon rossz a hercegnőknek, de ma meg olyan kényelmes cuccaink vannak, mint a teafőző, mikró, sütő, hogy a jacuzziról már ne is beszéljek..
Az is világos, hogy XIV. Lajosnak nemigen voltak műgyájtői problémái, mivel mindent megkapott amit csak lehetett, sőt még a művészek érezték lenyűgözve magukat, ha egy képüket elrakta az uralkodó valamelyik hátsó szobába. Ma már elvileg bárkinek lehet Picasso-ja, de persze azért ez nem úgy van.. De ha nem is Picasso-ja, azért egy Fehér Lászlója, Nádlere ... sem lehet akárkinek, lévén hogy a képeik a többmilliós kategóriákban játszanak. De azért van lejjebb, a Nagyházi Galériában párszázezerért mienk lehet egy kismester képe, vagy kicsit arrébb egy kortárs alkotóé már tényleg aprópénzért vihető.
Épp ezért szomorodtam el azon, hogy miközben mondjuk Párizsban egyre szélesebb réteg engedheti meg magának a képvásárlást, nálunk pont forditva, egyre kevesebben tarthatnak képet. Egyszerűen azért, mert Párizsban sokan, vagy úgy mondom, többen mászkálnak, akik ki tudnak és akarnak fizetni 1 milliót egy képért. 3000 euró persze még mindig nem kevés. De a galériák egyre szélesedő köréből azt látjuk, hogy bizony megélnek olyanok is, akik nálunk legfeljebb 5-6 érdeklődőre számithatnának. Ez egy ördögi kör, hiszen mondjuk Párizsban egyre több ember tart képet otthon, a lakberendező magazinok ontják a szép példákat, és ha egy apától megkérdezi a fia, hogy apa, mi az a falon, akkor mondhatja azt, hogy fiam, a kultúremberek képeket tartanak a falakon. Eleinte csak azért, mert az olyan trendi, meg látod, az Olivier-nél is van, később már azért, mert tetszik neki a Sam Francis vagy bárki más, és akkor már elindul valami. Erre mit látok a legújabb Szép Házak magazinban? Azt, hogy a bemutatott lakásokban egyetlen kép sem lóg. Sem El Kazovszkij, sem egy Ikeás borzalom. Berakják egy nagyképernyős tévét, de Tereskovát kihagyják. Sehol egy Batykó Róbert. És a spirál visszafelé is működik. Az előbb emlitett fiú nem lát képeket a falon, tehát nem kérdezi meg az apját, nem alakul ki benne saját izlés, nem látogat galériákat, és kész. Megveheti a legújabb Bmw-t, de hiába is olvasná ezt a blogot, hiszen olyan témákról irok, amik számára láthatatlanok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése