2016. március 12., szombat

Liptay Mátyás szobrász

Mindig megdöbbent, hogy mennyire nincs összefüggés egy művész ismertsége vagy munkássága és az online jelenléte között. Még azok is, akik akár neves galériákban, netán múzeumokban állitanak ki, egy perc alatt eltűnnek és soha többé nem gondol rájuk senki. Emlékszem, mekkora felhajtás volt mondjuk Simon Hantai körül, amikor a Ludwigban állitott ki, aztán az elült és azóta sem irnak róla egyetlen szót is, azazhogy találtam egy aukciós rekordról szóló tudósitást és ennyi. Szerintem ez nem újságirás. Az éppen felbukkant kiállitók mögül oda kellene figyelni azokra is, akiket az újságiró, ha már ő ir, fontosnak tart. Meg kéne szólitania ezeket az alkotókat, műterermlátogatást kéne szervezni és satöbbi. Ha egyszer újságot fogok alapitani, biztos, hogy nem csak az éppen aktuális dolgokra fogok figyelni.
A témánk most viszont egy szobrász, aki 56-ban ment el Párizsba, majd ott szép karriert is csinált. Amennyire ez felderithető, felemelkedése ahhoz köthető, hogy André Bloc műtermében segédkezett, ott megtanulta a szakmát és kitalálhatta egyéni látásmódját. Ezután már viszonylag egyenes út vezetett a nagyobb csoportos kiállitásokra, sőt szalonokra. De arról is megemlékeznek, hogy évekig a párizsi vásárcsarnokban dolgozott, vagyis menekültként nem éppen vörös szőnyeg fogadta. És mégis, ha manapság olvasunk róla, akkor leginkább az alkotói korszakairól lehet anyagot találni, ami csodálatos. Igazi sikerember, méghozzá szerencsére nem a bukszája miatt. Ilyen is van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése