2016. január 5., kedd

The Broad. Új kortárs múzeum Los Angeles-ben

A művészeti központok nagyon lassan változnak. Tetszik vagy nem, New York, London elsőségét nem lehet elvenni. Százezer galéria, még sokkal több intézmény és jelentős tehetős vásárlóréteg gondoskodik arról, hogy mindenki oda vágyjon. És azt is tegyük hozzá, hogy akit egyszer a Tate felkarolt, azt bizony nem lehet figyelmen kivül hagyni.
Másfelől az is régóta téma a nagy intézményekben, hogy a legnagyobb műgyűjtők nemcsak azt szeretnék ma már, hogy a nevük fennmaradjon, mint egy mecénásé, hanem sokszor meg is szeretnék határozni azt, hogy kit emeljenek fel a rivaldafénybe (és még nem is beszéltem arról a paradoxonról, hogy nem a legdrágább kép a legjobb minőségű, bármit is jelentsen a minőség szó itt).
Az utóbbi években Ázsia, azon belül is Kina próbált meg felkapaszkodni a képzeletbeli dobogóra. Apró megjegyzés, hogy Japán ebben a viszonylatban igen erős, de stabil, Kina viszont az utóbbi években kétszámjegyű növekedéssel mutatta, hogy komolyan kell venni, nem véletlen, hogy pl. az aukciósházak is nyitottak ott irodát. De most Kina helyett Los Angeles-be kirándulunk.
Los Angeles-ről nagyon ritkán irok, egyrészt persze, hiszen összesen egyszer voltam ott, jó messze van, másrészt meg azért is, mert ha művészet és Amerika, akkor New York. Kalifornia nem a művészetéről hires, bár sokan választották a klimája miatt, Niki de Saint Phalle, Hockney többek között. Ebbe az állóviznek nevezhető valamibe illeszkedik most bele ez az új múzeum. Hogy miért? Mert az új múzeumot leginkább a pénz nagyságával irták le az újságok. Repkednek a milliárdok, mindenki élteti a Broad házaspárt, akik épitkezéssel szedték meg magukat. Minden remek. Az Artforum művészeti lapban egyenesen egész oldalas hirdetéssel találkozunk:
Tehát a tények. Eli Broad a 70-es években kezdett gyűjteni, kezdetben Modigliani-t, aztán áttért a kortársakra, ami akkor a pop art volt. Mára 2000 darabos gyűjteménye van, és persze minden nagy név megtalálható köztük. Egyszerűen megkerülhetetlenné vált a helyi művészeti életben, mindenki hozzá járkált, aki el szeretett volna adni. Ebből aztán az következik, hogy a milliárdok ezúttal is átalakultak valami mássá: szinte az összes alapitvány, múzeum Broad-nak köszönheti a pénzét, igy aztán nem csoda, ha mára egész Los Angeles hozzá kötődik. Aki nem ad el neki, az nincs is. Ismerős helyzet? És pont L.A-ben alakult ki, mintha csak Pekingben vagy Moszkvában járnánk.
Ime 2016 első szenzációja. A múzeum is az bizonyára, a jelenség pedig egyrészt csodás, hiszen egy óriási kortárs művészeti központ létesült, másrészt érdekes. Más világ az, én mondom..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése