Közröhej. Ennek a kiállitásnak minimum a Ludwigban kellett volna lennie, ha nem a Szépművészetiben (ja bocs, bezárták), Nemzeti Galériában, Műcsarnokban, bárhol, de nem az Arany János utca 32-ben.
Ez olyan, mintha az Artmarketet egy fészerben tartanák Rákosszentmihályon, vagy mintha Putyin látogatására Vecsés-alsón került volna sor. Ciki. Pláne azután, hogy New York-ban az Icp-ben (fotóház, mint a Mai Manó, csak milliószor profibb) jött ki az anyag, és mindenhol máshol is abszolút főhelyen.
Az Osa amúgy egy független dokumentációs központ, jobb helyen ezt sem feltétlenül egy ilyen szervezet viszi, de hála az égnek, hogy legalább ők vannak. Ha ugyanis megkérdezném valahol, hogy mondjuk Hajas Tibor anyagait hol lehet látni, akkor tudjuk a választ: sehol.
Magáról a kiállitott anyagról már nincs túl sok mondanivalóm. Megirtam többször is, több helyen is láttam az anyagot, többek között New York-ban és Barcelonában is. Azt kell mondjam, hogy kötelező olvasmánnyá tenném, de legalábbis felhivnám a figyelmet rá jobban. Többek között azért is, mert az eredeti negativokról készült kontaktok is láthatók, nem csak a kiállitott képek. Ez azt jelenti, hogy nincs mellébeszélés, minden képet látunk, amit a fotós ellőtt, és nagyban pedig a kiválasztottakat. Lehet képelemzést tartani, miért pont az a kép lett a befutó, mi történt körülötte, miért akkor kattintott a fotós, satöbbi. És ez tényleg azon ritka esetek közé tartozik, amikor valóban azt látjuk, amit mondjuk Barcelonában látnak az emberek, amire amúgy semmi esélyünk sincs.
Tempósan csúszik lefelé a hazai "hivatalos" művészeti élet. Olyanra pl. nagyon régről emlékszem, hogy egy Ludwig múzeumban egyáltalán semmilyen kiállitás ne legyen - lehet ellenőrizni a weboldalon. Mindössze a Ludwig gyűjtemény nézhető, ami évek óta ugyanaz, és már ezerszer látható volt. Egyre több a lakásgaléria, mert azok, akik mondjuk a Műcsarnokban állitanának ki, ha lenne ott értelmes program, azok most a galériákba húzódtak vissza. Ettől viszont a galériákban esélytelen új, fiatal művészeket látni, ők tehát hátrébb szorultak. És azt is látom, hogy immár nagy öregeknek sem ciki művelődési házakban kiállitást tartani, ami eddig azért rangon aluli volt. Hogy mi következik ebből, azt jól tudjuk. Az átlagember egyáltalán nem érdeklődik semmilyen kiállitás iránt, hisz nincs semmi, ami az ő szemszögével belátható lenne. Ne gondoljuk már, hogy a Ludwig gyűjteményt tizedszerre is meg fogja nézni, vagy a Műcsarnokba megy érdektelen embereket nézni..Irhatnám lelkesitően, hogy utolsó pillanatban vagyunk, de nem. Utolsó utániban, itt már nincs semmi látnivaló, tessék továbbfáradni Londonba. Ott még a munkáért is több pénzt adnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése