Új művészeti lapot inditani itthon kb. annyira okos ötlet, mint a Dunából inni: éppenséggel túl lehet élni, csak minek. Utoljára a szépreményű és tényleg jobb sorsra érdemes Flash Art bukott meg, önző módon az mma einstandolásával - nyilvánvaló volt, hogy egy ennyire jó lapot máglyán fogják elégetni és tényleg. Maradt azért művészeti lap, az Artmagazin mostanában egyre kevésbé kortárs, inkább az 50-es 60-es éveikbe lépetteknek kinál szinvonalas anyagokat, ott van a Műértő, ami furcsa módon eléggé pénzszagúan közeliti meg a témát, de azért kiváló cikkek is akadnak, és hát az Újművészet, ami az utóbbi években egyre jobb, de azért ritkán érdemes megvenni. Mit keres itt az Artlocator?
Előszöris pénzt. 2400 ft egy lap ára, amire azért már én is felkapom a fejem, egy ezresnél többet ritkán mernek elkérni egy újságért. Másrészt az első belelapozásnál megvan a válasz. A tartalom fele angol, de nem úgy, ahogy nálunk szokták, hogy a teljesen magyar nyelvű lap végére odaraknak angol szöveget kettes betümérettel, hanem itt az angol szöveg ugyanolyan jól olvasható, mint a magyar. Jót tesz az oldalszámnak is a nyelvduplázás, szép vastag számot sikerült kihozni. Aminek persze a fel azonnal átlapozandó, habár a képek szép nagyok és úgy tesznek, mintha miattuk érdemes lenne lapozgatni. Kár, hogy egy szakmai olvasónak hamar feltűnik, hogy a lapozgatáson van a hangsúly, első átlapozásra néhány interjún kivül nincs is semmi, amit olvasni lehetne, ami azért igen messze van a Műértő apróbetűs teli lapjaitól. De persze az Artlocator trendi, meg mittudomén. Valójában csak az akar lenni. Egy valódi művészetértő már az első ötletelésnél szólt volna, hogy őszi divatkollekciót belerakni teljesen értelmetlen egy művészeti lapba. A sok kis szines pedig összességében nekem azt mutatja, hogy a szerkesztők sem tudták mit akarnak irni, mivel akarnak foglalkozni. Kár, mert kisérletnek érdekes a lap, de az ára és a külföldi célközönség miatt számomra érdektelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése