A Douglas Copeland jelenség

A napokban azon filozofáltam, hogy mi lett volna, ha már több generáció óta érdekelte volna a családomat a művészet. Rippl-Rónainak pl. dokumentált elképedése, hogy amikor hazajött Kaposvárra, valamelyik ismerősének megmutatott egy egyhetes párizsi művészeti lapból egy cikket, majd előzékenyen elkezdte leforditani, de az illető legyintett: már olvastam. Abban az időben sokat járatták a párizsi lapokat, különben ez Hollandiában is vicces volt, amikor az egyik hercegnő világvégi kastályában jártam, ott is párizsi divatlapokkal mutatták be azt, hogy a holland hölgyemény követte a divatot. Az én családomban ez nem volt divat, apámnak igen kiterjedt gyűjteménye van, de abban nagyon kevés a művészeti témájú könyv, ez persze érthető is. És bármennyire is nem vág témába, nem tudom nem bevágni ezt a cikket: http://totalcar.hu/belsoseg/2016/01/10/most_akkor_egy_kis_kultura/
Nálunk persze nemigen divat nemhogy régi autót, de régi művészeti könyveket, sőt egyáltalán könyveket gyűjteni, és ha divat is lenne, egy Jókai összessel nem érezném magam jobban. Csakhogy menjünk előre az időben 50 évet. Mit fogok én odaadni a gyerekeimnek? Hát ezt: http://ekultura.hu/meta/szerzok/cikk/2007-05-01+00%3A00%3A00/douglas-coupland-x-generacio
Douglas Copeland x generáció cimű könyvét. És akkor most állj. Az X generáció egy regény arról, hogy a fogyasztói társadalomból kiábrándult emberek a történetmesélésben találják meg magukat. No de ha ez egy regény, akkor mit keres a blogban? Nem, nem váltok át könyves bloggá, bár néha eszembe jut. Akkor csak az lehetséges, hogy Copeland egyszerre iró és képzőművész. Bingó. Miért, Kassák inkább iró vagy festő? És Hobo költő vagy zenész? Valójában igen nagy hagyománya van annak, hogy egy festő irni kezd (vagy forditva). Most csak egy ismeretlen példa, akiről már irtam is: Mark Rothko. Na ki olvasta művészeti irásait?
Csak a bulvárkedvelők kedvéért hallom meg a kérdést, hogy akkor most irónak jobb vagy festőnek? Á, hagyjuk. Még Brassai-nál is, akit az egész világ fotósnak ismer, ott az az aprócska tény, hogy ő irta a szerintem legjobb, leghitelesebb könyvet Picasso-ról (persze nem olvastam az összes Picasso-ról irt könyvet, csak úgy a felét).

És itt áll meg a tudományom. Copeland ugyanis kiállit Sao Paolo-ban, New York-ban, London-ban meg még valahol. Kanadában valahol felállitották egy szobrát. Én viszont ezt az egyetlen képet láttam tőle. Hogy tetszik-e? Nem. De a galériák, akik együttműködnek vele, nem kis nevek. Talán majd egyszer megtudom hogy is van ez.