2015. december 15., kedd

Filmajánló: Picasso: L'inventaire d'une vie

Már megint Picasso? Nem unalmas ez már? Mondjuk vicces volt, amikor egy nagyon ismert művészettörténész arról beszélt, hogy Picasso-t végre le kéne taszitani a trónról, mert hát összeállt a kommunistákkal, és ez a békagalamb dolog is problémás, és különben is, ő Bécsbe jár, ott főleg német festőket lát és egyáltalán nincs kedve Párizsba utazni. Na igen. Az biztos, hogy sokkal kényelmesebb 3 órát autózni Bécsig, aztán este hazajönni, vagy akár hétvégézni, de mindig tudni, hogy csak 200 km a távolság, akár közelinek is érezhetjük..Pedig nagyon nincs közel. Bécs az utolsó nyugati kultúra városa, ott még érdemes pl. nagy koncerteket tartani, amit már Pestre nem éri meg elhozni, oda még érdemes Baselitz kiállitást szervezni, mert ott még tudják ki ő, és úgy általában is, az már a nyugat.
Mellébeszélés eddig ez, mert Picassóról tényleg nehéz már újat mondani. Ez a film sem próbálja meg, helyette érezhetően más az irányultsága, mint a korábbi filmeknek. Több szó esik a szerelmekről, kifejezetten jó családapának állitja be a festőt, aki annak ellenére, hogy több család között rohangált, mindig foglalkozott a gyerekekkel..A film nagy erénye, hogy természetesen végtelen költségvetéssel készült, ezért megszólalnak benne azok, akik tényleg ott voltak, többek közt két feleség, kritikusok hada, múzeumigazgató. Hihetetlen mennyiségű archiv felvételt dolgoztak fel, de ezek nem öncélúak, mindig annyit látunk, amennyi pont a témához tartozik.
Nem birok nem lelkesedni azért, hogy a filmkészitők láthatóan nem unták Picassót. A nagyobb dolgokat talán közel ugyanúgy mutatják be, mint eddig, a Guernicáról mi újat lehetne mutatni?, de igy is a narrátor úgy meséli ezt el, mintha abszolút nem ismernénk őt. Emiatt ez a film elsősorban tanulási célzattal lehet nagyon jó, nem értékel, csak ahol alá is tud támasztani, nem túloz, de nagy dolgokat mond, pl. volt egy időszak, amikor minden múzeum Picasso-kat akart - de ezt is a Moma elnöke mondja, ami azért jelent valamit. Nem titkolja el a kommunista pártot, de azért hozzáteszi, hogy nem értették meg, viszont mindenkit kiszedtek a filmből, aki csak úgy áradozott volna a festőről, ahelyett hogy tényeket mond.
Te jó ég, igy is közel két órás lett a film, és még egy csomó témát igy is éppen csak érintett, talán a kedvcsináló a legjobb szó. Nem akar újat mondani, de igy egyben talán még senki sem mutatta be a képet. Nekem külön kedvenc pillanatom volt, amikor végre, mégha csak másodpercekre is, de megpillanthattam a Bateau-Lavoir-t, amiről rengeteg forrás mesél, és senki sem közölt képet, csak hogy ronda volt, apróság, de ilyen rácsodálkozásból volt még pár. Az pedig már jelent valamit, ha rá tudunk csodálkozni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése