2015. december 6., vasárnap

Filmajánló: David Hockney pleasures of the eye

David Hockney-t sokáig nem tudtam hova tenni. Láttam pár szines erdős képét, sosem eredetiben amúgy, igy aztán nem is foglalkoztam vele. Történt viszont, hogy elvesztettem Hockney szüzességemet, és éppen Párizsban, s mivel tetszett a képe, elkezdett foglalkoztatni a személye is. Ezért aztán felkaptam ezt a dvd-t, és egy kellemes órát töltöttem a festővel.
Kicsit döcögősen, a rajzaitól indulunk, amik nem kötnek le, de aztán hamar érdekesebb témákhoz jutunk. Az első ilyen, hogy Londonból Los Angeles-be tette át a székhelyét, ahol rögtön remek autóval és egy pazar házzal látjuk, hát nem éppen tipikus festősors. Homoszexuális barátjával ott töltötték a következő jópár évet, dehát a deviancia majdhogynem elvárt viselkedés művészeknél. Engem sokkal inkább az nyűgözött le, hogy Hockney lazán és természetesen beszél olyan értelmiségi témákról, amikről korábban nem hallottam művészt beszélni. Az autóban való zenehallgatás pl. jó 5 percet vesz el a filmből, sőt Hockney még azt is bevallja, hogy kicseréltette a Mercedese gyári hifijét - hát tisztára mintha nálunk élne. A festő nem veti meg a könyveket sem, és nem jön zavarba, ha mondjuk fotózásról kell beszélnie, de ugyanilyen könnyen beszél lényegében bármiről - nem azért, mert megjátssza magát, hanem mert tényleg laza.
Csak most, igy utólag jut eszembe, hogy a képeiről jóformán nem is beszélt. Pár képről azért igen, de aztán nem láttuk festeni sem, és nem is igen próbált beavatni abba, hogyan festett, vagy nagyon szerény ember, vagy nem akarta lelombozni a rajongóit, talán nem derül ki sose. A film ugyanis pár évvel később készült mint kellett volna. Hockney itt már egy kedves öregúr, nem panaszkodik, de nem is fesziti az ifjonti hév. Már egyáltalán nem fest és időnként egy-egy régi képe láttán abszolút felszines és sablonos visszaemlékezést tart. De ettől még jó a film, mert amennyire lehet, közel megy a festőhöz, valamennyire megértjük mi mozgatta és a képei hogy készültek. Abszolút ajánlom a filmet mindenkinek, annál is könnyedebben, mivel itthon nem sok Hockney képpel fogunk találkozni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése