Nádler István a Várfok galériában

Még mindig Párizzsal van tele a fejem, úgyhogy terápiának itt van ez a kép:

Bármennyire is szeretném, nem tudok tapsolni Nádler új képeinek. Eleve nagyon furcsa, hogy a Várfok L alakú termeiben az egyik szárnyban fekete képek láthatók, a másik oldalon viszont furcsán szines, harsány és inkább Bak Imrét idéző, vonalzóval kimért vonalakat láthatunk. Nádler az egyik kedvenc festőm, úgyhogy most még magamon is csodálkozom, de ez van.
Vannak érveim. Az egyik, hogy a gesztusfestészet szerintem akkor a leghatásosabb, amikor tényleg csak pár vonal van. Amikor mondjuk Pollock képeit nézegetem, folyton ott a fejemben egy hang, hogy ez már túl sok. Rothko meg valahogy kevés, a kettő között meg..A bal oldali teremben kellett néhány perc, hogy észrevegyem, ami nyilvánvaló: ezúttal túl sok a vonal. Nádler csinált olyat is, hogy egyetlen gesztus volt a képen, ehhez képest itt most tobzódunk. A vászon fele üres maradt, a megfestett felén viszont minden négyzetcentiméteren tobzódnak a gesztusok. Akkor is, ha egy másik vonalat tesznek tönkre, vagy a vonal nagyrészét eltakarják más vonalak. Az is zavaró, hogy a vásznak ezúttal nagyon keskenyek, nagyon boltinak néznek ki. Jó de ez miért baj, kérdezhetitek. Hát azért, mert Kis Béla meg Nagy Jocó vásárolhat a művészellátóból, de Nádler már korábban is német Lukas festékeket használt, ami itthon nem kapható, és a vásznai is minőségibbek voltak.
A jobb oldali terem képeibe nagyon könnyű belekötni, hiszen olyan szinek jelennek meg, amik nem csak sosem voltak, de eleve ütik egymást, harmóniáról pedig nincs szó esetükben. A túlzott geometrizálás sem jó, hiszen ha már mértaniak vagyunk, legyünk pontosak is, itt viszont néha centimétereket is hibázik egy csik, nem illeszkedik a vonal. Ez egy kezdőnél még elmegy, de pont nála nem hiszem. Maguk a képek is unalomszagúak, mintha egy muszáj házifeladat lenne: minden képen ugyanolyan félig eltolt csik, aztán pár ismétléssel megdobva, és kész. A barackszin mehet a rózsaszinnel, vagy mint a fenti képen, erőltetett szembenállás a piros és fekete között. De a fenti képen az is látszik, hogy azok a fránya vonalak nincsenek kitalálva, ami eddig nem volt jellemző a festőre. A kép közepén, bal oldalon pl. az látható, hogy három erős kanyarodó vonal is érkezik, de alatta már megy a maszatolás, mert ennyi vonal nem fért már el.
Ha úgy vesszük, mindez csak egy régi rajongó fanyalgása. Nádler nem pontosan nekem fest - és bizonyára ezekkel a képekkel is megbarátkozom idővel.