2015. november 4., szerda

Könyvajánló: Austin Kleon: Mutasd meg magad! 10 tanács hogy felfigyeljenek a munkádra

Az a helyzet, hogy vannak azok a könyvek, amik csak azért vannak, hogy megtanitsanak eladni. Rengeteg ilyen könyv van, és általában nem az az érdekes, amit leirnak, mert az kb. ugyanaz, hanem az, hogy elolvasás után lelkesen kipattanj a fotelből, és csinálj valamit. Hát persze. Ha a fotelben ülsz, úgy nem lépsz előre, ha viszont nem olvasol könyveket, akkor műveletlen maradsz, sőt ami rosszabb, kimaradsz egy rakás jóból. Hogy egy furcsa példát mondjak, a Tom Sawyert nem azért kell elolvasni, mert sokan olvasták, hanem mert egy remek, vicces történet. Na most, mit kezdjünk ezekkel a könyvekkel, mint amilyen ez is: lényegében az egész egy nagy felkiáltás, hogy pattanj fel! Csinálj valamit! Hát, nem túl szofisztikált. De nem is kell hogy az legyen.
Azt még nem mondtam, hogy ez már a második rész. Az elsőnek a fotelből kiugrási faktora 8-as volt 10-ből, ami elég jó, és indokolja az ajánlást. A második rész sajnos, és azt kell mondjam természetesen, már nem ilyen jó, legyen mondjuk 6-os. Akkor ennyi? Kuka? Talán nem. Én ugyanis azt vettem észre, hogy időről időre szükségem van egy kis noszogatásra, és ha a barátaim épp nem veszik a lapot, akkor leemelek egy ilyen könyvet, és máris helyben vagyok.
Érdekes különben, hogy mivel az iró amerikai, mennyire természetesnek veszi az eladást. Pont azt, amitől herótom szokott lenni. Mi itt nem viseljük el, ha valaki nyomul, árulja a műveit, esetleg még akciózik is. Nálunk az a menő, ha egy művész csóró, ha nem az, esetleg lehet gazdag barátnője, de ennyi. Az iró viszont azt mondja Amerikából, hogy öreg, add el a műveidet, válj sales-essé, és ne foglalkozz a szeméremmel. És valóban, amikor New Yorkban voltam, abszolút természetes volt az a folyamat, hogy ha tetszett valami, egy kép mondjuk, akkor 5 percen belül eljutottunk az árhoz. Itthon még sosem sikerült senkivel (na jó, majdnem) egy kép áráról beszélgetnem, ha az illető nem galériás volt.
Alapvetően azért is nehéz ez a kérdés, mert valaki vagy eladó próbál lenni, és akkor promóciózik, akciózik, ismerkedik, nyüzsög, vagy művész, aki viszont belülre figyel, elmélyül. A könyv szerint feltétlenül az eladás a fontosabb, én inkább azt mondanám, hogy a 100 % művészetből 5 % mást le lehet csipni talán...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése