2015. november 22., vasárnap

Karel Appel a Pompidouban

Amikor elinditottam a blogot, megfogadtam, hogy nem arról irok, amit láttam, hanem csak arról, ami valamiért megérintett, ami fontos. Ezt azóta is tartom. Mégha blog is, semmi olyat nem akarok megörökiteni, ami érdektelen, ami gyenge vagy nincs róla semmi mondanivalóm. Ezért van az, hogy sokkal több kiállitáson járok, mint amiről irok. Ez a blog ugyanis szándékaim szerint nem felsorolása annak, amit elénk tárnak, arra ott vannak a komolyabb lapok vagy gyűjtőoldalak, hanem egy olyan lista, aminél el tudom mondani, hogy engem mi miért fogott meg, ami igen, szubjektiv, és talán van akinek érdektelen. Ezt csak azért mondom el, mert most Karel Appelnél nagyon rezgett a léc. Végülis ez a kép volt az, ami meggyőzött, hogy irnom kell róla:
Ez kérem egy polaroid, persze nem az, amit ismerünk, az a néhány centis fotó, ami előbújik a fényképezőből, és rögtön kész is a kép, ez méternél nagyobb, és mint látható, kettő van belőle. 1988-as a kép, tehát nagyon késői, és ez a 8. kép a sorozatban. Látható, hogy ráfestett a papirra, ez mostanában megint divatos, nos azt nem tudom 88-ban az volt-e.
Amúgy tegyük hozzá, hogy Karel Appel kötelező olvasmány, úgy értem, róla azért illik tudni. Holland absztrakt festő, a rotterdami Rijksmuseumban elég sok képe megtalálható, plusz persze New York-ban a Momában és máshol is. A Pompidou-ban most rajzai láthatók, és azt hiszem, ezeken a rajzokon átjön, legalábbis nekem, hogy szeretne eltávolodni a szimpla ábrázolástól, vagyis amikor egy kutyát rajzol, azt a legkevésbé felismerhető kutyaként képzeli el. De mintha nem jutna sehova, próbál kitörni az ábrázolásból, de nem akar Pollock lenni. Talán csak én láttam igy, még az is lehet, hogy több időt kellett volna töltenem a képek nézegetésével, mindenesetre most azt gondolom, hogy ezekre a képekre nem fogok visszaemlékezni egy év múlva. Ha mégis, azt is meg fogom irni, mint irtam is már az Artforum kapcsán.
Visszatérve erre a képre, azért nagyon erős önarcképnek gondolom, és nem mellesleg kedvet csinál a rá és átfestésekhez is. Lehet, hogy egyszerűen túl sok jó kép van a Pompidouban?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése