Egy művészeti vásáron az történik, hogy mindenki megpróbálja elhozni a legeladhatóbb, legbefutottabb, vagy éppen befuttatni akart műveit. Ebből az következik, hogy mivel mindenki magáról állit valamit, ezért együtt szerepelhet pl. Bernar Venet, aki azért már valaki a művészeti életben, és mondjuk xxx, aki meg nem. A műfajok is teljesen egybemosódnak, táblakép, fotó, szobor, bármi..
Ehhez adjuk hozzá, hogy mindenki másért megy ki. Van, aki azért, mert a barátai is kint vannak, vagy épp nincs más program, vagy hallott már a festészetről, netán meghivta egy galéria..
Kénytelen vagyok teljesen szubjektiv lenni, mert ettől lesz olvasható ez az irás. Ezt csak azért mondom, mert ha valaki mást lát, mit amit én, annak ugyanúgy lehet igaza..
Nekem egy nagy csalódás volt a két Erdély Miklós kép.
Évek óta hallom a nagy öregektől, hogy Erdély micsoda ember volt, és a performanszai valóban óriásiak. Viszont mit kezdjek ezzel a két rosszul sikerült képpel, amit kiraktak? Ettől még Erdély zseniális, viszont amit ismerek tőle, az alapján inkább performanszer, iró, filozófus, mint festő.
Ami viszont lenyűgözött, az az Erdész galéria. A képen Borkovics Péter, de a többiek is csodásak, és az a katalógus, amit megjelentettek, az bizony kivágja a biztositékot, mert ilyen minőségű kiadványt nagyon régen láttam. Ja, hogy 10000 ft? Ja kérem, a művészet nem mindenkié..
Tavaly nagyon birtam a Tót Endre dolgokat, most nem volt, persze nem lehet minden évben..De ha lehetne..
A Várfok galéria idén is nagyon profi anyaggal jött, a Rozsda Endre kép pl. ..Hú. Nem is tudom, mit meg nem tennék, ha az enyém lehetne...
A berlini galériák közül nekem Bernd Schwarting tetszett legjobban. Egyértelmű, erős üzenetek a képei, együtt tudnék élni velük.
Mint olvasható itt, nem igazán tudnék egységes képet festeni, de pont ettől érdekes az egész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése