Mindjárt itt az október, és legalább két esemény lesz, amiről végre irhatok: a Ludwigban a Pop kiállitás, és az El Kazovszkij a várban. Meg persze most pénteken a Kerekes Gábor. Meg a Viennafair. Szóval október mozgalmasnak igérkezik, hogy aztán Párizsban beinduljon az össztűz: vásárok, jobbnál jobb tárlatok, csakúgy, mint New York-ban és mindenhol máshol, ami nem Ungria. Addig is örüljünk ennek a könyvnek. A Műcsarnok adta ki, még mielőtt elfoglalták volna a barbárok, igy duplán meg kell becsülni.
Hogy kicsoda Marc Augé? Ha akarom, pamut végén pamutbojt. Máshogy mondva kulturális antropológus. Ilyen csak gazdag országokban van, máshol ezt művelt embernek hivják egyszerűbben. Elmélkedik, vannak gondolatai, sokat olvas, és... ami a lényeg: ráér. Ráér gondolkodni, inkább hazasétál mint metrózik, és nagyon tudja, mi történik a világban, mármint a kultúrában. És ezért fizetik. Jó mi?
Tartozom egy vallomással. Amikor először elővettem a könyvet, este 11 körül, nem értettem semmit belőle, és le is raktam. El nem tudtam képzelni, hogy mit akar. Másodjára viszont szombat reggel vettem elő, kellemes alvás után, és egyből meg is világosodtam. Ezt a könyvet kérem szépen csak kipihenten szabad olvasni. Mégpedig azért, mert a könyv semmilyen információt nem tartalmaz, amibe belekapaszkodhatunk, viszont nagyon jó fejtegetések vannak benne, amihez agy kell. És itt jön a csavar. Ez ugyanis nem egy könyv. Nem, ez egy barát, akivel beszélgetni lehet. Talán csak a magáét szajkózza, de azon lehet merengeni, nem is keveset. Feldob témákat, gondolatokat, aztán kicsit megrágcsálja őket, elmond róluk ezt-azt, aztán hagyja, hogy mi leszűrjünk belőle valamit, ha nem tesszük, akkor se sértődik meg.
Én mindegyik könyvvel remekül tudok beszélgetni, de ezzel különösen. Ez aztán megérdemli az ajánlást, de nem éjszakai olvasmánynak..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése