Könyvajánló: dr. Máriás: Mona Lisa és a tenger

Nem tehetek róla, iszonyatosan kötődök az iró művészekhez. Kassák Egy ember élete könyvével kezdődött, aztán most már Tót Endrétől Brassai-ig nagyon sok szép példám van arra, hogy egy festő irhat. S persze valljuk be, hogy én is szeretem az önkifejezés ezen eszközeit váltogatni, igy ennek a könyvnek sem tudtam ellenállni. Pedig mostanában sötét fellegek repültek el a festő felett: kiderült, hogy mindenféle politikusokról festett portrékat, és ez már Nagy Kriszta Tereskovának sem hozott igazán szimpátiát. Dr. Máriással eddig úgy voltam, hogy egy szines egyéniség, a képei a legborzalmasabb giccsből minden átmenet nélkül néha átmennek egészen érdekes dolgokba, részleteiben legalább, és akkor már tudtam, hogy úgyis meg fogom venni a könyvet, legfeljebb elkönyvelem a kiváncsiságom újabb áldozatának. S hogy igy lett végül, arról nagyobbrészt a könyv tehet.
Sajnos kénytelen vagyok kitérni arra a tényre, hogy az utóbbi időben rettenetesen sok fércmű jelent meg, olyanok, amikben leirják, hogy szeretlek, és körülirják, vagy a helyzetből láttatják. Itt is ez a gond. Az még hagyján, hogy semmiféle leirást nem kapunk, se tájleirást, se embert, de az iró még mintha kérkedne is vele, abszolút minden súlytalan. Az első 5 oldalon a főhős eléri a mennyei nirvánát, majd eldobja, aztán 5 perc alatt tanitói állást szerez egy faluban, ahol nincs is iskola. Gratulálok, épp csak a fanfár hiányzik, bár később előkerül az is. Mivel az események kicsit sem következnek a főhős személyiségéből, és eleve egy félmondattal elintéz olyanokat, minthogy a szállásadója belészeret, igy nem tudunk azonosulni a főhőssel. Ez azért is lehetetlen lenne, mert az egész könyvben nem derül ki, hogy ő milyen: néha szarkasztikus, mintha kocsmában lenne, aztán lefekteti az összes nőt.
Repül a könyv a sarokba. Azért egy jópofa ötlet volt: az iskolásokat, akik hozzá járnak tanulni, hires festőkről nevezi el, és a személyiségüket is átveteti, vagyis Warhol visszahúzódó lesz, Caravaggio jól rajzol, Van Gogh meg nem áll jól a nőkkel. Igy leirva ez sem hat viccesnek, de a könyben egészen jól jön ki. Ezzel együtt nyilvánvalóan értéktelen az egész, sajnos Boris Vian életművéből csak annyi maradt meg a szerzőnek, hogy jó sok abszurd dolgot kell irni. Hogy minek? Az már nem lényeg.