2015. augusztus 31., hétfő

Mégegyszer a Saatchi jelenségről



Charles Saatchi menő reklámügynökséget vitt Londonban, amikor egyszercsak eszébe jutott, hogy kortárs művészettel kéne foglalkoznia. Illetve nem csak úgy eszébe jutott, hanem kinézte egy bizonyos fiatal művész munkáit, és a reklámszakmában már ismert fogásokkal felfuttatta őt és még pár másikat. Ők voltak az YBA, young british artist, köztük pedig egy bizonyos Damien Hirst. Igy már rémlik ugye? Ő volt az, aki egy egész cápát formalines üvegmedencébe pakolt, majd jól eladta azt, már nem is emlékszem mennyiért, de pár tizmillió font lehetett. Hogy úgy mondjam, nem éhezett utána. Saatchi pedig a sikertől annyira felbátorodott, hogy megvásárolt egy vityillót, egy szenespincét, egy aprócska 20000 négyzetméteres kastélykát London belvárosában, a Sloane square-nél, ami a Victoria pályaudvartól is kellemes sétatávolságra van, és ott elinditotta a galériáját. Irtam is róla többször is, a profil leginkább a normálistól eltérő, sokszor szexuális témák, de azért igazságtalan vagyok, mert azért akad ott más is, de a fő profil azért ez. Na és, mondhatnánk erre, a reklámszakmából átnyergelt a művészetre, és bejött neki, nem nagy ügy. De az.
Ugyanis Saatchi úr elinditott egy online galériát is. Láttunk már ilyet, mondhatnánk, de nem. Ez egy igényesen, sok pénzből megcsinált komoly online galéria, ami ráadásul nem csak hogy ott van, hanem heti 5-10 eladást is generál. Végülis érthető: egy művészetet kevésbé követő ember egyszerűen felmegy a saatchiart.com-ra, és rövid böngészés után biztosan talál magának képet. Ezen a héten pl. eladtak egy szarvasos képet 5000 dollárért, egy Pollock utánérzést 2300-ért, egy Miro utánérzést 3200-ért, satöbbi. Mi ezzel a baj? Semmi. Viszont. A Saatchi felületén még véletlenül sincsenek olyan művészek, akiket már képvisel egy galéria. Ők ugyanis aláirják, hogy máshol nem árulják a képeiket és különben is. De akkor honnan szerez festőket a Saatchi? Hát ez igazán egyszerű: millióan vannak, akiket nem képvisel galéria, de azért festenek, festegetnek. Nekik már az is nagy szó, hogy egyáltalán valahol látható a képük, és aztán még valaki meg is veszi esetleg..Igen, az egyik tanulság az, hogy nagyon-nagyon sokan festenek, ha leszámitom a 8 millió galériát, akkor is. És ezek az emberek nagyon tudják értékelni Saatchit. De mi a helyzet a másik oldallal? Szinte fel tudnék robbanni, amikor meglátom, hogy milyen képeket adnak el. ÉS mennyiért! Persze ne játsszak izlésrendőrt, de néhány vevőnél komolyan elbeszélgetnék, hogy mégis mi inditotta arra, hogy pont azt a képet vegye meg. Persze vegyük inkább viccesre a figurát. Igazából minden elismerésem: 5000 dollárból, amennyiért egyes képek elmennek, már „rendes” galériában rendes képeket is vehettek volna. Nem más ez, mint az Ikea vagy más bútorbolt képeladása: az sem ér semmit, de legalább olcsó..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése