Charles Saatchi menő
reklámügynökséget vitt Londonban, amikor egyszercsak eszébe jutott, hogy
kortárs művészettel kéne foglalkoznia. Illetve nem csak úgy eszébe jutott,
hanem kinézte egy bizonyos fiatal művész munkáit, és a reklámszakmában már
ismert fogásokkal felfuttatta őt és még pár másikat. Ők voltak az YBA, young
british artist, köztük pedig egy bizonyos Damien Hirst. Igy már rémlik ugye? Ő
volt az, aki egy egész cápát formalines üvegmedencébe pakolt, majd jól eladta azt,
már nem is emlékszem mennyiért, de pár tizmillió font lehetett. Hogy úgy
mondjam, nem éhezett utána. Saatchi pedig a sikertől annyira felbátorodott,
hogy megvásárolt egy vityillót, egy szenespincét, egy aprócska 20000
négyzetméteres kastélykát London belvárosában, a Sloane square-nél, ami a
Victoria pályaudvartól is kellemes sétatávolságra van, és ott elinditotta a
galériáját. Irtam is róla többször is, a profil leginkább a normálistól eltérő,
sokszor szexuális témák, de azért igazságtalan vagyok, mert azért akad ott más
is, de a fő profil azért ez. Na és, mondhatnánk erre, a reklámszakmából
átnyergelt a művészetre, és bejött neki, nem nagy ügy. De az.
Ugyanis Saatchi úr elinditott egy online galériát is.
Láttunk már ilyet, mondhatnánk, de nem. Ez egy igényesen, sok pénzből
megcsinált komoly online galéria, ami ráadásul nem csak hogy ott van, hanem
heti 5-10 eladást is generál. Végülis érthető: egy művészetet kevésbé követő
ember egyszerűen felmegy a saatchiart.com-ra, és rövid böngészés után biztosan talál
magának képet. Ezen a héten pl. eladtak egy szarvasos képet 5000 dollárért, egy
Pollock utánérzést 2300-ért, egy Miro utánérzést 3200-ért, satöbbi. Mi ezzel a
baj? Semmi. Viszont. A Saatchi felületén még véletlenül sincsenek olyan
művészek, akiket már képvisel egy galéria. Ők ugyanis aláirják, hogy máshol nem
árulják a képeiket és különben is. De akkor honnan szerez festőket a Saatchi?
Hát ez igazán egyszerű: millióan vannak, akiket nem képvisel galéria, de azért
festenek, festegetnek. Nekik már az is nagy szó, hogy egyáltalán valahol
látható a képük, és aztán még valaki meg is veszi esetleg..Igen, az egyik
tanulság az, hogy nagyon-nagyon sokan festenek, ha leszámitom a 8 millió
galériát, akkor is. És ezek az emberek nagyon tudják értékelni Saatchit. De mi
a helyzet a másik oldallal? Szinte fel tudnék robbanni, amikor meglátom, hogy
milyen képeket adnak el. ÉS mennyiért! Persze ne játsszak izlésrendőrt, de
néhány vevőnél komolyan elbeszélgetnék, hogy mégis mi inditotta arra, hogy pont
azt a képet vegye meg. Persze vegyük inkább viccesre a figurát. Igazából minden
elismerésem: 5000 dollárból, amennyiért egyes képek elmennek, már „rendes”
galériában rendes képeket is vehettek volna. Nem más ez, mint az Ikea vagy más
bútorbolt képeladása: az sem ér semmit, de legalább olcsó..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése