Andrea Andriya Filipovic galéria Párizsban

Bár Párizsban bárhol beleakadhatunk egy galériába, azért a latin negyed és a St. Germain közötti utcákban igencsak nagy a galériasűrűség. Ott jellemzően olyan galériák vannak, akik már évtizedek óta működnek. Egy lista biztosan impozáns lenne, de a 99 %-át úgysem ismernétek, tehát felesleges lenne. Idén pl. nagy kiállitása volt Niki de Saint Phalle szobrásznőnek, amiről hoztam is egy katalógust, amit az ismerőseim egy része láthatott is. Rajtuk kivül viszont miért ismerné bárki is, noha világhirű..Igy működünk, ide a perifériára már nem jutnak el a dolgok.
Node Andrea Andriya más kategória. Nem világhirű, nem hires, de azért a rue de Bucin sétálgatva egyszercsak megláttam ezt:

Namost ez erősen a giccs kategória, valljuk be. Szépen kivitelezett móka, de azért giccs. Csakhogy. Sétálgat az ember ezen a galériautcán, és egyre-másra jönnek elő a nagyon komoly, nagyon érthetetlen, nagyon művészi dolgok, és a tizedik ilyen után már az agy elutasitja a befogadást. Mindegyik kirakat előtt 10 perceket kéne állni és ez nem megy, még ha rá is szánom a délutánt az utcára. És akkor, amikor már épp azon gondolkodom, hogy mégis beülök egy italra valahova, hogy ülepedjen a látvány, egyszercsak jön egy ilyen. Nagyon szines, nagyon nem akar komoly lenni, ugyanakkor mégis jól kivitelezett, könnyen befogadó semmiség. Nagyjából kitörli az összes többi nagyon művészi képet, és két perc nézegetés után jöhet a következő művészkirakat. Kösz Andrea...