Tegnap mentem hazafelé, és az egyik utcából kikanyarodott elém egy Ferrari magyar rendszámmal. Nem ment gyorsan, nem előzgetett, még egy gázfröccsöt sem adott. Mit lehet ilyenkor gondolni? Nyilván lehet irigyelni, vagy szorosan rátapadni, vagy élvezni a helyzetet, ehelyett én egyszerűen azt éreztem, hogy de jó lenne még több ilyen autót látnom.
Mindezt az Art Bázel miatt irom. Amikor ugyanis az átlaghalandó, mivel nem ismeri annyira a várost, hogy olcsóbb parkolót találjon, leparkol az Art Bázel parkolóházában, hirtelen két Bentley között találja magát. Vagy két Jaguar között, amik 1970-ben készültek, és annyit érnek, mint amennyit 5000 év alatt fogok megkeresni - ha elég sokáig élek hozzá. És bent a sor folytatódik a műtárgyakkal. Mindegy, hogy milyen közhelynevet irok, akik nem ismerik a kortársakat, irhatok Picassot, akik már kezükbe vettek kortárs művészeti lapot, irhatom Damien Hirst-et, Jeff Koonst, de gyakorlatilag bárkit, ezen a vásáron lesz belőle. Mégpedig általában több is, több korszak, vagy olyan képek, amiket eddig nem láthattunk, mint ahogy egy garázsba zárt autót sem nézegetünk naphosszat. Örömmel vettem pl. a legdrágább fotó, vagy legalábbis a nagyon drága fotó szinonimája, Andreas Gursky eddig nem látott indiai tőzsdéről készült képét, melyet nyálcorgatás nélkül igen nehéz szemlélni. Noha a 3 *5 méteres kép egyáltalán nem szobabarát, ezért a műalkotásért bárki átalakitaná a nappaliját, azt garantálom. Már csak a 2 millió eurós árat kellene valahogy elviselni, azazhogy a bankomnak, mert én szivesen adósodom el 4000 évre ezért..
Idén ráadásul külön nyálcsorgató részt - ők persze nem igy hivják, art unlimited - is beraktak, hogy biztosak lehessenek abban, hogy még a szuperautóval érkezők is érezzék a kisebbségi érzést: ennyi nagy nevet Mirótól Keith Haring-ig vagy bárkiig megint csak ritkán lehet látni, megkockáztatom, néhány helyen csak a világban. Éppen ezért a kedvenc időtöltésem a képzabálás mellett, ami azt jelenti, hogy egységnyi idő alatt megpróbálok minél több képet befogadni, a büfé lett: mindössze 10 euróért egy virsli meg egy pohár valami mellett úgy érezhetem magam, mint a mellettem ülő szupergazdagok. Mindketten vágyakozunk, és ugyan mit számit az a pár nulla a bankszámlánk kivonatában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése