filozófia

Azon merengek, iródhatott volna-e másképp a magyar művészettörténet az elmúlt 10-15 évben. Az bizonyos, hogy számomra még mindig rejtélyes, hogy egy művész - hú de nagy szó - mitől lesz az. Valószinüleg nincs más választása. Ha ugyanis lenne, akkor vállalkozó lenne, tenisztanár vagy hűtőgépszerelő, hiszen ezek bármelyikéből több pénzt és megbecsülést lehet kinyerni, mint a pingálásból. Az egyetlen ellenpéldám Erdély Miklós, aki leginkább szellemileg tudott kitörni, habár amennyire tudom, anyagilag sem állt éppen rosszul. Aztán ott van Fehér László, Bak Imre, na jó, vannak még páran rajtuk kivül is. Igen ám, csakhogy művészek-e ők? Hű de udvariatlan kérdés! Persze hogy azok, csak éppen kis túlzással ugyanazt festik 10-20-50 éve, vagyis vagy nagyon beletaláltak a saját stilusukba, vagy a piac ezt várja tőlük, és talán otthon egy titkos padlásszobában megfestik azért azt az életművet, amit egyébként szerettek volna..A másik rendkivül udvariatlan kérdésem az, hogy mi marad az életművükből 10-20 év múlva? Miért, mi maradt pl. El Kazovszkij-ból, aki pedig egy ideig még csapból is folyt, nem is telt egy úgy hét, hogy róla ne beszéljenek, aztán most (mármint tavaly) megjelent a verseskötete, és kész. Úgy hallom most szeretnének kiállitást rendezni neki. Hogy sikerül-e majd meglátjuk. Ok, és mondjuk sikerül. Akkor mi lesz? Provokativan kérdezve mi lett mondjuk Kassák életművéből? Vagy Moholy-Nagy-éból? Kiváncsi rájuk valaki? A Kassák múzeum leginkább egy üres kriptára hasonlit sok más múzeummal együtt. De persze ez is közhely. Csakhogy ez a sok közhely összeér. Mert nem olvasunk verset, talán új Pelevin regényt sem, nem érdekel senkit a Nyolcak (amúgy ők is eladták magukat), és nagyon kevés embert láttam mostanában albummal. Mindeközben a mostani festők többszázezres árakat szeretnének, autót és műtermet, sikert. Hát nem kapják meg. Tágabb értelemben véve ez az egész művészet-ügy jó ha 100 embert érdekel, aminél még talán a művészi papirhajtogatók is többen vannak. Mert ne felejtsük, ez az egész nem onnan indul, hogy Picasso megvette a kastélyát Antibes-ben, sem onnan, hogy Csernus Tiborról jóformán senki sem tudja ki volt. Csak az igazi misztikumról, a kép keletkezéséről mostanában nem beszélünk, mintha szégyellni kéne. Nagy kár érte.