2015. május 22., péntek

feLugossy László: Szufla Túltermelési kisérletek a nyolcvanas évekből



Oravecz Barna kezdi úgy Hamvas ismertetőjét, hogy a rendszerváltás után mindenki azt várta, hogy tömegével kerülnek elő addig ismeretlen életművek a fiókokból, és nem kerültek elő, csak Hamvas könyvei. Ehhez képest a képzőművészetben jobb a helyzet, hiszen még most, 2015-ben is előbukkannak ilyen könyvek, és pár hónapja már bemutattam Ujj Zsuzsi könyvét is, tehát folyamatos az ellátás – és itt ragadom meg a lehetőséget, hogy újra emlékeztessek a Nem kacsák vagyunk egy tavon, hanem hajók a tengeren, független művészeti helyek Budapesten könyvre, ami hihetetlenül érdekes. Vagy akár ott van Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák műve is, tehát nemhogy eltűntek volna Kerekes Gábor, Hajas Tibor, Erdély Miklós életművei, hanem még csak most tartunk a feldolgozásnál. Miért van ez? Talán azért, mert a festészet nem annyira direkt, bár ha az akciókra gondolok, ez sem igaz..
Mindenesetre feLugossy életművét nem ma kezdtük el megismerni, a Bizottság zenekar révén már régóta egyfajta reflektorfényben van, mégha ez a fény meglehetősen zárt, szűkkörű is. Ezzel együtt muszáj vagyok visszautalni a kezdőmondatomra, mert feLugossy néha nekem inkább irónak tűnik, mint festőnek. Vagy akcionistának. Bárminek, ami nem festészet, és ezt nem azért mondom, mert a képei elviselhetetlenül szörnyűek, hanem mert egyszerűen irásban, akcióban, zenében jobb. Hopplá, azért mégis egy festőről beszélünk, bár nem érzem óriási gyötrelemnek a sokszinűségét, hiszen igen sokan eveznek hasonló csónakban. Ezt csak azért mondom mégis, mert a könyvet most elsősorban nem is vizualitással foglalkozóknak ajánlanám, bár ötleteket persze ők is elcsenhetnek, hanem inkább olvasóknak, akiket nem borzaszt el, ha néha átlépnek a képzőművészet terepére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése