Oravecz Barna kezdi úgy Hamvas ismertetőjét, hogy a
rendszerváltás után mindenki azt várta, hogy tömegével kerülnek elő addig
ismeretlen életművek a fiókokból, és nem kerültek elő, csak Hamvas könyvei.
Ehhez képest a képzőművészetben jobb a helyzet, hiszen még most, 2015-ben is
előbukkannak ilyen könyvek, és pár hónapja már bemutattam Ujj Zsuzsi könyvét
is, tehát folyamatos az ellátás – és itt ragadom meg a lehetőséget, hogy újra
emlékeztessek a Nem kacsák vagyunk egy tavon, hanem hajók a tengeren, független
művészeti helyek Budapesten könyvre, ami hihetetlenül érdekes. Vagy akár ott
van Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák műve is, tehát nemhogy eltűntek
volna Kerekes Gábor, Hajas Tibor, Erdély Miklós életművei, hanem még csak most
tartunk a feldolgozásnál. Miért van ez? Talán azért, mert a festészet nem
annyira direkt, bár ha az akciókra gondolok, ez sem igaz..
Mindenesetre feLugossy életművét nem ma kezdtük el
megismerni, a Bizottság zenekar révén már régóta egyfajta reflektorfényben van,
mégha ez a fény meglehetősen zárt, szűkkörű is. Ezzel együtt muszáj vagyok
visszautalni a kezdőmondatomra, mert feLugossy néha nekem inkább irónak tűnik,
mint festőnek. Vagy akcionistának. Bárminek, ami nem festészet, és ezt nem
azért mondom, mert a képei elviselhetetlenül szörnyűek, hanem mert egyszerűen
irásban, akcióban, zenében jobb. Hopplá, azért mégis egy festőről beszélünk,
bár nem érzem óriási gyötrelemnek a sokszinűségét, hiszen igen sokan eveznek
hasonló csónakban. Ezt csak azért mondom mégis, mert a könyvet most elsősorban
nem is vizualitással foglalkozóknak ajánlanám, bár ötleteket persze ők is
elcsenhetnek, hanem inkább olvasóknak, akiket nem borzaszt el, ha néha átlépnek
a képzőművészet terepére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése