Honnan ismerős ez a név? Megvan, Kassák Egye ember élete
alapművében, mikor Kassák elhatározta, hogy Párizsba gyalogol, valahol a
németeknél összetalálkozott Szittyával, aki nála jóval többet tudott a
túlélésről, és gyakorlatias tanácsaival csakugyan pénz nélkül kijutottak végül.
Csak persze közben megjárták a poklot,
és Szittyáról is kiderült, hogy nem egészen önzetlen. Ha nem lenne képzavar,
Szittyát leginkább egy kedves Rejtő szereplőnek képzelném el, aki kártyán
elnyeri a Nóbel dijat és egy almát is képes igazi fegyvernek láttatni a
zsebében.
A történet sajnos nem ennyire vidám, később találkozunk még
a regényben vele, és sajnos mint besúgó tűnik fel a történetben. Nyilván nem
volt könnyű élete, az már biztos. De hogy képzőművészként emlegessük? Ez egy
kicsit erős, pedig mint mindjárt látni fogjuk, nem elképzelhetetlen.
Szittya Emil igazi neve tehát Schenk Adolf. Miután Kassák a
párizsi magyar követségtől kiimádkozott vonatjeggyel hazatért, ő maradt, és
működtette a Les hommes nouveaux anarchista folyóiratot. Ezt még el is lehet
képzelni róla, hiszen ügyes szervező volt és Kassák könyvében is mint
anarchistát ismertük meg. 1915-ben Zürichbe megy, találkozik Trockijjal, itt
kapcsolatba kerül a dadával. Mondjuk el nem tudom képzelni, honnan tudta
Párizsban, hogy Zürichben mi készülődik. Aztán egy újabb fordulattal
Magyarországra visszatér, és marad is egészen 1918-ig. Ismét a németeknél találjuk,
majd 1927-től hirtelen megint Párizsban terem, sőt rögtön a Montparnasse-on.
Itt megint nem tudjuk, mi történik vele, mindenesetre hamarosan már cikkeket ir
főleg német képzőművészekről, de Picasso-ról is. Ezután már több fordulatról
nem tudok beszámolni, hacsaknem arról, hogy feleségül vesz egy Erika nevű nőt.
Az biztos, hogy valamikor elhatározta azt is, hogy festeni fog, mivel többször
emlitik a képeit, noha nincs kiállitása. Csak halála után kezd el foglalkozni
vele a bécsi Löcker galéria, és állitólag a pesti Kassák múzeumban is láthatóak
voltak a képei. Annyi bizonyos, hogy miután a felesége is meghal, a képek
rejtélyesen eltűnnek, és nem is várható, hogy valaha is előkerülnek. Talán jobb
is igy. Láttam én már nagy izgalommal várt előkerült anyagot, melynek jobb lett
volna az ismeretlenségben maradnia. Micsoda életút! És mi lett volna, ha nem
szól közbe folyton a történelem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése