2015. április 21., kedd

Könyvajánló: Perneczky Géza: művészet az ezredfordulón



Lassan eljutok oda, hogy művészettörténet helyett legfeljebb történeteket érdemes mesélni, azt is csak olyanvalakitől, aki friss szemmel tud ránézni a dolgokra. Csak persze ez a friss szem elég nehéz követelmény, ha már valaki 25milliárd képet megnézett és abból mondjuk 10milliárdról véleménye is van.  Ezek a művészetértők- és az a vicc, hogy néha én is csinálok ilyet, nem is vagyok rá büszke – végigmennek egy kiállitáson, művészeti vásáron, vagy akár a Ludwig legújabb tárlatán, és magukban közben sorolják a neveket, akiket utánoztak épp a kiállitók. Douglas Copelandnek van is erre egy külön szava, ő történelem-mérgezésnek hivja az olyan embert, aki már mindent megért, és éppen unatkozik is emiatt. Perneczky Géza pont nem ilyen, és ez egy kisebb csoda. Ha találkozna vele valaki, akkor is azonnal feltűnne, hogy mennyire nyitott és vidám személyiség (nem, most nem fogom elmesélni mikor és hol találkoztam vele). Egyszerűen vannak azok az emberek, akik mint mondjuk Karinthy, mindig talpra esnek, mindig van egy vicces történetük, és ha épp nincsenek formában, akkor is elszórakoztatják a társaságukat. Ő ilyen.
Aki most rohanna is a könyvesboltba, annak egy apróságot még elárulok: a Rózsák nyesése cimű könyvvel kell kezdeni. Az ugyanis pontosan ezt hozza: vidám, szellemes történeteket, rengeteg anekdotát, az egészet muszáj egyszerre elolvasni (ezért érdemes hétvégén elővenni). A művészet az ezredfordulón kicsit komolyabb, a hangvétel inkább tanáriasabb, vagyishát olyan tanárias, aki nagyon jól tud mesélni, és épp nem akarja leadni JózsefAttilát, hanem csak mondja. És ebből a mondjából nagyon gyorsan összeáll egy olyan ismeretanyag, amit oda se figyelve egyszerűen felszedünk, megragad, mint a por a cipőn, és ott marad. Nagyon nagy előnyben vannak azok, akik olvastak már Perneczky Géza kötetet, az ajánlásom tehát egyértelmű…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése