A külföldi kapcsolatok úgy kellenek nekünk, mint egy falat kenyér, ezért nem volt kérdés, hogy akárhogy is, de ott kell lennem ezen az előadáson, melynek már a cime is - 15 dolog, amit tehetsz, hogy egy galéria felfigyeljen rád - jelezte, hogy ez nagyon más lesz, mint amit mondjuk egyetemen tanitanak. Ezért aztán hiába jött péntek este a levél, hogy hétfő reggel vigyen a portfoliómat, összeraktam gyorsan egy anyagot. Egyébként ahogy láttam nagyjából ugyanaz a 20 ember jött el, akiket már láttam hasonló rendezvényeken, ha úgy vesszük, végtelenül szomorú, hiszen sokat lehet tanulni egy ilyen előadásból, másrészről meg várható volt, és úgy látszik, én benne vagyok, keseregni meg nincs kedvem.
Daniel Miller a tulajdonosa a Duncan Miller galériának, amit itthon persze senki sem ismer, és most nem fogok úgy tenni, mintha Amerikában kolbászból lenne a kerités, egyszerűen csak annyit mondok, hogy ez egy jó helyen lévő fotókra specializálódott galéria, ha úgy vesszük, egy a sokból. De ezzel együtt is nagyon rendes dolog volt Danieltől ideutazni és előadást tartani - ráadásul a minket leginkább érdeklő dolgokról. Hiszen legtöbbünknek igenis problémát jelent a megfelelő külföldi galériák kiválasztása, a kapcsolatfelvétel, a weblap, a katalógusok, a facebook jó használata, tehát egyáltalán nem felesleges ezekről beszélni. Ráadásul pont olyan stilusban, amit én nagyon szeretek, nem siránkozva a múlt dolgain, hanem egyszerűen tudomásul véve és a jelenre koncentrálva. Persze belátom, hogy egyeseknek ez a stilus túl erős, amerikaias, gyakorlatias. Viszont ha a rövid közvéleménykutatást veszem, miszerint a megjelent fotósok nagy részének nincs még honlapja, akkor úgy vélem, nem kell ambróziába itatott udvariaskodásba fulladni, mondjuk igy: "esetleg megfontolhatnák, hogy igénybe vegyék a technika eme szeletét, mely ma már annyira hozzátartozik a mindennapokhoz, és meglehetősen szükségesnek tűnik..." Ehelyett egyszerűen megkaptuk, hogy honlap márpedig kell, ha nincs menj és csinálj egyet most. Ez tiszta beszéd, és az egész előadást áthatotta ez a szemlélet. Talán épp ez a fajta hozzáállás az, ami végül mindenképp sikert hoz, hiszen rosszul csinálni lehet dolgokat, de ha egyáltalán nem csináljuk, akkor sehova sem jutunk.
Tehát minden köntörfalazás nélkül: ha valaki az előadáson elhangzottakat nem követi, vessen magára. Még Kaliforniába sem kellett elutaznia érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése