2015. március 4., szerda

A Lumas árpolitikája

A Lumas egy francia galéria, amelyik a sokszorositott fotók kereskedelmére állt rá. Ezt úgy kell értelmezni, mint a Kika/Ikea/stb képkeret osztályát: viszonylag olcsón adnak egy képet, ami jól néz ki, és ki lehet tenni a konyhába vagy a nappaliba. Ahhoz képest nem olcsó: bőven 300 euró egy kép átlagban, ami a szép kivitelezéshez képest is durva, legalábbis nekünk itt K. Európában. Nálunk ennyiért már egyedi olajfestményt lehet kapni. Náluk viszont van, aki ennyiért egy 100 példányban nyomtatott képet kap, mondjuk az 58-at. Nincs ezzel semmi gond, a képek általában nagyon szépek, tényleg jól mutatnak, és ha ugyanezt mondjuk a netről töltenénk le, akkor el kéne vinni egy laborba, aztán a keretezőhöz..De persze gonosz vagyok, mert azt mondom, hogy ezeknek a sokszorositott fotóknak nincs értékük, pedig van. Nem véletlen, hogy a legnagyobb művészek is szivesen csináltak 100-as sorozatokat, sőt Vasarely vagy Tápies pl. talán komolyabban is vette ezeket, mint szükséges lett volna. Egy nem túl gazdag embernek meg azért jó ilyet vennie, mert eredeti képet kap a művésztől, ami ha 1 példányos lenne, akkor nem 300, hanem 30000 euró lenne az ára (mondjuk az emlitett kettőnek biztosan).
A Lumas most viszont azzal döbbentett meg, hogy azt állitja, a sokszorositott fotók árai pár év alatt jócskán felmennek. Közelmúlt aukcióira hivatkoznak, és a számaik elég jók: egy 300 eurós képet állitólag 1200-ért vettek meg, egy 1000 eurós 3000-ért satöbbi. Ez azért jól hangzik. De. Több furcsaság is van a dologban. Az egyik az, hogy nem szoktak 300 eurós képeket árverezni, legalábbis én nem tudok ilyenről, persze lehet, hogy én vagyok műveletlen. Egy aukciósház jutaléka ugyanis egyenesen arányos az eladott kép értékével, és egy 1200 eurós leütés utáni 200 eurós jutalék kevésnek tűnik, ha a költségeket nézzük. De azért rögtön hozzáteszem, hogy nem ismerem annyira a piacot, hogy igazságot tegyek. Egyet tehetek: irigykedhetek, ha ez tényleg igy van, és a másodlagos piac ennyire erős a franciáknál. Nálunk a Műértő legfrissebb számában fakad ki épp egy műgyűjtő, hogy vételi áron sem képes eladni a jónevű művészek képeit, pedig ott egyedi darabokról van szó.
Ha viszont marketingfogásként gondolok a dologra, akkor még akár igaz is lehet. Hiszen valóban lehetséges, hogy mondjuk 50 művész képeit valóban elárverezték és valóban háromszoros áron. De mondjuk 500 művésztől adtak el képet. Akkor a 90 %-a a képeknek pont ugyanannyit is érhet, mint addig, vagyis semmit. A 10 % meg háromszor annyit. Az egészből csak annyi biztos, hogy ha pénzről van szó, háromszor... utána kell nézni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése