A forma 1 és a művészet

Azon filozofáltam a Keith Haring film kapcsán, hogy vajon a művészet Forma-1-e valójában. Vegyük mondjuk Hajas Tibort és Keith Haring-et, ez már önmagában vicces párositás. Most képzeletben cseréljük ki őket, Hajas megy New York-ba, rajzol a metróban az üresen hagyott falakra, Keith meg nézegeti a filmgyártó vállalatban az Erdély Miklós filmeket…Csak azt akarom ebből kihozni, hogy a megfelelő városban kell lennünk a művészeti karrierünk kibontakoztatásához. Elindulhatsz az országos rallibajnokságon, de onnan nem vezet út a forma-1-be. A forma-1-be csak rengeteg pénzzel lehet bejutni, és hopp, tehetségről még nem beszéltünk egyáltalán (és nem is fogunk). Ott van például a Tate Modern. A raktáraiban porosodnak Picasso művektől elkezdve mindenki, akikről valaha beszéltek és jó drága ma már. Warhol? Van. Richter? Hegyekben. Rothko? Melyik korszakból kéred? Mivel sok pénz van a művészetben, ezért a még nem befutott ifjakat is veszik, mint a cukrot, hiszen ez befektetés. Ha veszik a képeket halomra, akkor sok művész megél és nemcsak jól élnek, hanem verseny is van. Ha verseny van, akkor fejlődik a szcéna, a gyerekek Damian Hirst-ek akarnak lenni, és ez jó.

Nálunk nincsenek jó múzeumok, tehát már az is siker, ha a művész nem hal éhen. A gyerekek nem mennek festőnek, nem veszik gazdag gyűjtők a képeiket, nincs verseny és emiatt nincs semmi.

De. Következik-e ebből az, hogy akkor jó ez igy, mindenki törődjön bele, éljen Angliában vagy menjen inkább bolti eladónak? Nem. Az következik ebből, hogy meg kell ismerni New York és London művészeti életét, és a művészeink munkáját hozzájuk kell mérni. Ha véletlenül van nálunk egy Rembradt vagy Cézanne kiállitás, nem beletörődni kell, hogy csak 20 kép Rembradt a 180-ból, hanem el kell utazni Amsterdamba. Részt kell venni a külföldi művészeti életben. Ha kell, el is kell menni innen, és szépen visszatérni egy kiállitásra, mint Ackermann Rita. Visszatérni, ha van még hova.