Ezt a kiállitást csak a legelvetemültebb művészetrajongóknak ajánlom, nekik is mintegy rápihenésként 3 hetes Louvre tanulmányutat irok elő. De komolyan, ha valaki tervezgeti, hogy elmegy erre, ne tegye. Szerencsére amióta új igazgatója van a Ludwignak, az embereknek eszükbe sem jut bemenni oda, igy aztán ez a figyelmeztetés is majdnem felesleges.
Azért pár szó a kiállitásról. Állitólag Románia történelme és a rendszerváltáshoz való viszonya a téma. Na ja, ha valaki a 20 milliós autójával megy haza a budai villájába, akkor nincs rossz véleménye a rendszerváltásról. A többieknek meg ott a Mastercarde, tessék csak hitelt igényelni...Ez persze jól hangzó duma, de azért legyünk őszinték. Senki sem várta, hogy helyzetbe jutott alakok bagóért megszerezzenek értékes állami cégeket, de azért az viszont nagyon jó, hogy végre van értéke a dolgoknak, lehet előre haladni. Ha valaki tanul, dolgozik, akkor igenis vehet egy mogyorós csokit, elmehet évente nyaralni, vehet szép autót, sőt még szebb autót..Bár egy ideig azt hiszem még emlegetni fogjuk a könnyelműen felvett hiteleket..
De vissza a kiállitásra. Románia a tárlat szerint egy elképesztően sz** hely. Nincs értelme semminek és nem is lesz jobb bármit is tesznek. Mit tegyen egy művész akkor? Dokumentálja ezeket a lepukkant dolgokat, esetleg üzen a jövőnek, de ennyi. Graffitizhet. A kiállitás szemétkisvasútja a legjobb metafora ehhez. Hát ez tényleg találó. Körbemegy a szemét, a vonatok amúgy is olyanok amilyenek, kész. Csak azt mondja meg valaki, hogy ezt miért is akarom én megnézni?
Egy vicces videó azért akad. A művész felkért egy bábjátékost, hogy másszon be egy kukába, és onnan ismételgesse azt a szöveget, hogy "tiltakozom magam ellen, mert ...rémálmaim vannak, mert nem mosogattam el, mert nem vettem jegyet, satöbbi. Ez a sok tiltakozás, ráadásul maga ellen egy könyörtelenül erős mondanivalót ad ki. Ráadásul egy báb által mondva, egy szemeteskukában. Gratulálok. Ezért a videóért mégiscsak megérte.
A Ludwignak viszont úgy tűnik, kifogyott a patronja. Reigl Judit és Simon Hantai után idén nem fogunk semmi hasonlót látni ott. Pedig lenne még épp elég Franciahonba szakadt magyar, vagy akár itthoni nagyobb életmű, de nem. Úgyhogy vissza is kapcsolok Párizsba, az ugaron a fű se nő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése