Aki járt az elmúlt években Bázelban, az
ismeri őt. Aki nem annyira, az még mindig olvashatott Art Forumot vagy
hasonlót. Azért forszirozom ennyire ezt, mert itthon el se lehet képzelni, hogy
Jeff Koons mekkora sztár. Jelenleg a Gagosian galéria képviseli, amelyik millió
eurós tételek alatt nem is igen áll szóba senkivel. De még igy is sorban állnak
érte a gyűjtők. Ez szerintem azért lehet, mert a munkái igen látványosak,
látszik rajtuk, hogy sok munka volt velük, és ami még nagyon fontos, hogy
“valamilyenek”. Próbáljunk csak két absztrakt képet megkülönböztetni egymástól,
persze meg lehet, de azért egy óriás lufikutya
vagy egy aranyvonat azért mégis más. A tavalyi Art Bázelen pl. egy óriási
tornyot állitott ki, kb 4 méter magas lehetett, de az épület minden
centiméterére jutott diszités vagy valami extra, ami miatt percekig lehetett
nézni az alkotást. A leginkább ismert lufikutyái persze mások kicsit, de ott
meg a kivitelezés profizmusa és a kutya kidolgozottsága olyan, hogy rögtön
érthetővé válik a hatás.
Akkor most húzzunk egy vonalat. Elindulunk
Picasso-tól (igen, már megint ő), ő készitett lányokról olyan szobrokat, ahol
valamelyik testrész, általában a fej és/vagy a lábak anatómiailag nem jól
álltak, vagy egyenesen csak jelzésszerűen voltak meg. Nyilván innen 20 millió
vonalat lehetne húzni, menjünk most a pop felé, mert ott hozták be a
képregényeket pl. a magas kultúrába. Ha pedig azt már elfogadtuk (Lichtenstein,
Keith Haring, Warhol), akkor a kicsit torzitott képregényfigurák szobrai a 3.
teremben már rögtön nem botránkoztatnak meg. Jó, de akkor mit keresnek azok a
kiszuperált porszivók a bejáratnál? Valahol el kell indulni...
Amúgy is eléggé esetleges, hogy milyen témát
dolgoz fel. Nincs semmiféle előre eldöntött idea, hanem ha lát valamit, amit
érdemes megformázni, akkor belevág. Viszont remekül követhető a fejlődés a
letisztultságban. Az elején a szobrok még millió szinben, mindenféle diszitésekkel
készülnek, aztán lekerülnek a diszitések, aztán a szinek, és hirtelen kiderül,
hogy az alapforma, igaz neonrózsaszinben, de működik, elég egyedi és érdekes
is. Ezt a kiállitáson remekül követhetjük.
A vége felé azonban bajban leszünk. Hirtelen
ott áll előttünk egy görög isten, jó 4 méteres nagyságban, és egyszinű
fehérben. Semmi képregényhatás, semmi vicces idézet vagy oda nem illő tárgy.
Talán csak nem ő is visszajutott a nagy modernitásban a görög ábrázoláshoz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése