Üdv! Bár úgy tűnhet, ez egy teljesen új blog, valójában a
kulcsarbalazs.blogspot.com folytatása. 7 év alatt 409 bejegyzést irtam,
évről évre többet, egészen addig, amig rá nem döbbentem, hogy a blog immár
legkevésbé sem magamról szól, tehát miért is legyen ott a nevem a cimben.
De honnan jön a banán és hogy kerül a galériába? Nézzétek
meg ezt a képpárt, ami Dan Perjovschi rajza:
Valami ilyesmiről lesz szó. Egyrészt bemegy a gyanútlan
ember egy galériába, és azt gondolja, hogy nagyjából tudja, mi vár ott rá,
pedig nem. Egy igazán jó tárlat egészen meg tudja változtatni a
gondolkodásunkat, meg tud nevettetni, meg tud döbbenteni. Én már csak tudom,
számtalanszor átéltem már. Másfelől meg, mint a képen is, sokszor jövök ki úgy
egy kiállitásról, hogy ok, de hol volt itt a banán? Hol volt az, amiért
bementem? Mint tudjátok, a kurátor dolga az, hogy vezesse a látogatók gondolatait
a kiállitáson, még akkor is, ha a látogatónak éppen van felépitett
gondolatmenete a látottakról. Ki kerekedik felül? Egyáltalán miért kell ennek
elterelő hadműveletnek lennie?
Azért is tetszik a cim, mert rengeteg asszociációs lehetőség
merül fel. Az pl. már önmagában is kalandos, ahogy a fenti Dan Perjovschi képet
megismertem. Éppen Prágában jártam, és már majdnem év vége volt, csoportos
kiállitást rendeztek nagyon sok művésszel. Láttam egy-két igéretes darabot, de
semmi eget rengetőt. Már éppen beszédbe elegyedtem a galériással egy kép
kapcsán, amikor hirtelen feltűnt ez a banános kép. Egy egyszerű iskolai táblára
volt felrajzolva krétával, és nem tudtam nem arra gondolni azonnal, hogy ha
valaki megveszi a képet, hazaviszi, nagyon vigyáznia kell, hogy a gyerekei ne
töröljék le a rajzot a tábláról. Végül az egész kiállitásról már csak a banánra
emlékszem, ami mókás ugye?
A régi blogot eredetileg azért inditottam, mert külföldön
járva láttam, hogy a magyar (születésű) művészeket kint sokkal jobban értékelik
mint itthon. Ez továbbra is igy van, pl. hiába nevezték át az Ernst Múzeumot
Capa központtá, ha sehol sem lehet Capa képet látni. Előbb volt az Icp-ben New
Yorkban kiállitása...Brassait is imádják a franciák, de nem kell a fotósokra
korlátoznunk magunkat. Riegl Judit Párizsban futott be, de egyébként New
York-ban is elismerik, kiállitják. Simon Hantai szintén ott lett hires, sőt
most már nagyon hires. Magyarország, ezt szögezzük le, semmit sem tett azért,
hogy megismerjék. S ugyanez a helyzet a többiekkel is, Csernustól Étienne-ig, a
Nyolcaktól - mondjuk őket most már kezdjük megismerni- a számtalan kortárs
emberkéig, akikről irtam a blogban. Nesze nektek a banán - mondhatnánk. S bár
nem elsődlegesen ez a célom, nem hallgathatom el, hogy mostanában még rosszabb
a helyzet, sőt egyre rosszabb, hiszen egyre nehezebb megismerni a külföldi
művészeket, egyre kevesebb a szinvonalas kiállitótér és az mma és a műcsarnok
példájából kiindulva nem is tűnik úgy, hogy ez rövid távon változna. Pedig a
művészetben nincsenek országhatárok, teljesen félrevezető, ha valaki magyar
művészetről beszél, ugyanis nem ez a fontos, hanem az alkotás szellemi
horizontja, még ha ez most nagyképűnek is hangzik. Az emigránsok hosszú sorában
pedig amúgy is bajos lenne eldönteni, hogy André Kertész pl. magyar-e vagy
francia vagy amerikai netán. A művészet nem erről szól, hanem arról, hogy van
egy probléma, egy látvány, egy gondolat, és aztán ez a művész szándékainak
megfelelően formálódik képpé.
Célom tehát kettős. Egyrészt szeretnék minél hűebben - és
nem mellesleg, mintha mondjuk Párizsban élnénk - tudósitani kiállitásokról,
másrészt megmutatni minél többet a jelenkori trendekből, művészekről,
törekvésekből, mert sajnálatos módon itthon keveset hallunk arról, ami a
nagyvilágban történik. Egy apró elfogultságom van Párizzsal szemben, de
szemezni fogok Bécs, London, New York, Bázel, Madrid és Barcelona eseményeiről
is. Csak olyan kiállitásról irok, ahová személyesen eljutottam, és mindig a
saját véleményemet irom, akár pozitiv, akár negativ. Persze jó lenne minél több
pozitiv dolgot emlitenem, hiszen egy idő után nagyon unalmas a sokadik
dörgedelmes lehúzás, de mivel itt élek Budapesten, ez nem mindig lehetséges.
Korábban néha azt is megirtam, hogy melyik kiállitásról nem fogok irni, ma már
ez talán nem olyan fontos. Vágjunk is bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése